Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
A könyvet öt ábra díszíti: 1. a verespataki Kirnik-hegy (33. ábra), 2. több facebányai bányaművelet, a 3. az ottani Lorettói Mária-táró, ahol ősi idők óta bányászkodtak, 4. a Facebányával szemközti Bráza (Breaza)-hegy szelvénye, 5. a tordai sóakna (34. ábra). A képek közül legalább hármat Fridvaldszky rajzolt. Első topografikus ásványtanunk a kortársak kemény (és részben igazságtalan) kritikájában részesült. Leginkább az éles nyelvéről is hírhedt Born támadt neki. A II.6.5.2. részben említett gyűjteményi katalógusának egy lábjegyzetében közölte, hogy a könyv „akár a kémiai és ásványtani tudósítások ostobaságát, akár az előadott vénasszonyos meséket tekintve egy paraszthajszálnyival sem marad el a Balbinus-féle Csehország természetrajzától". 105 A vádakat később kibővítve és kicifrázva a Briefe (II.6.2.1.) hasábjain fejtette ki. Úgy vélte, hogy Fridvaldszky Kölesériénél ,jóval több önbizalommal, de hasonlíthatatlanul csekélyebb tudással" merészkedett neki a feladatnak, bár később hozzátette, hogy nem „képességeiben vagy szorgalmában van a hiba, hanem abban, hogy fiatal korában nem kapott megfelelő oktatást, és teljes hiányt szenved a szükséges könyvekben". Born szerint a könyvben címén kívül „semmi vonzó vagy tanulságos nincs." 106 Fridvaldszkytól Born szembetűnő módon lényegében kizárólag a valóban téves, illetve általa tévesként beállított részeket idézte, melyeket aztán meg is cáfolt, de például a nagyágitra és terméstellúrra vonatkoztatható közléseket említés nélkül hagyta, noha az előbbi ásványról írt is könyvében. A Born-féle kritikából kicsendülő határozott rosszindulatot - amely legalább részben Bornnak a jezsuiták iránti ellenszenvéből fakadhatott 107 - a mű következő kritikusa, Fichtel is nehezményezte. Mindazonáltal ö szintén a Born-féle kifogásokat ismételte meg némileg enyhített formában. Szerinte Fridvaldszky „ugyan fáradhatatlan és éppen nem teljesen tapasztalatlan volt, mindazonáltal soha sem kellett volna eszébe jusson, hogy egy Mineralógiát írjon. Szándéka ugyan jó volt és vállalkozása amiatt, hogy a világ előtt a figyelemre méltó erdélyi ásványok és kövületek teljesen ismeretlenek voltak, nagyon is megbocsátható. E könyv kétségkívül nem teljesen használhatatlan. Ha szerzője a mesébe illő és más oda nem tartozó dolgokat elhagyta volna és több gyanakvással válogatott volna értesülései közül, egyes helyeken világosabb, a tárgyalt dolgokhoz jobban megfelelő előadásmódot választott volna, akkor könyvét - jobb híján - a mineralógusok szívesen fogadták volna." Száz évvel később Tóth Mike vette védelmébe egykori rendtársának „kitűnően hazafias törekvését", hivatkozva arra, hogy „a könyv eszméje határozottan meglepő azon időkre nézve és teljesen új." Az ásványtan annyit változott az elmúlt századok alatt, hogy e könyvet ma igen nehéz tárgyszerűen értékelni. Kétségtelen, hogy találunk benne már a maga korában is durvának számító tévedéseket, és a több mint 200 oldalból jó, ha 10 oldalnyi a ténylegesen ásványtani információ, amely inkább a fordításban közöltekhez hasonló színes leírás, mint konkrét adat. A Mineralógia Magni Principatus Transilvaniae egy lelkes, féligmeddig autodidakta természetbúvár és történész müve, amely a Justi-féle kameralisztikai (a bányászattörténettől a pénzverészetig minden, a bányászattal kapcsolatos dolgot magában foglaló) megközelítést átvéve szellemében inkább Köleséri könyvéhez hasonlít, ' Born, I. (1772): Lithophylacium Bomianum, sive Index fossilium. Vol. 1. Pragae: Gerle, 134. oldal. Az említett könyv valószínűleg Bohuslav Balbinus (Balbín): Miscellanea historien Regni Bohemiae c. munkája, amelynek természetrajzi részeit Curiosa naturae arcana inelyti regni Bohemiae etc. címmel 1724-ben külön is kiadták. 106 Bom kritikájának további részleteit közölte fordításban Papp (1993). 107 Egyébként a Bom fentebb idézett lábjegyzetében elmarasztalt Balbinus is jezsuita volt.
