Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

Petz az általa vizsgált minták között a tellúr-oxid sajátságait mutató apró szemcsékre figyelt fel, melyeket évtizedekkel korábban Esmark és Stütz is megemlített, de tévesen, illetve meghatározás nélkül. Petz az ásványnak nem adott nevet, amit szintén Haidinger pótolt 1845-ben (tellurit)

96 II. 6.3.2. Új adatok Nagyjából az egyes ásványtani szerzők működésének időrendi sorrendjét követve ismertetjük kivonatosan a korszakban megjelent, új leíró és topografikus ásványtani adalékokat tartalmazó cikkeket. Ezek legtöbbje - amennyiben meghaladta az egyszerű említés vagy az egy-két mondatos jellemzés szintjét - a werneri iskola stílusában íródott (példaként 1. a Schönbauer topografikus ásványtanánál közölt leírást) míg a bányász-kohász szerzők (Müller, Ruprecht) a docimasztikai (ércelemzési) vizsgálatok hagyományait követték (példaként 1. a schwarze Blende [alabandin] fentebbi leírását). A közlemények zömmel a hazai előfordulásokra szorítkoztak, de az elismertebb mineralógusok (például Fichtel, Jonas, Zipser) számos külföldi lelőhelyű ásványra vonatkozó leírást is közöltek. Fridvaldszky János a cserszömörcéről írt értekezésének lábjegyzeteiben ismertette több erdélyi ásványtani felfedezését (1773). 32. ábra. Kalcitkristálycsoport képe Scopoli Crystallographia Hungaricájából (1776) Giovanni Antonio Scopoli 1772-ben részletesen vizsgálta a Selmecbányái „szinopelt" (hematitzárványos telérkvarcot). A leíró ásványtani művek közé is bátran besorolható Crystallographia Hungarica című könyve (1776), amely 474, főként a Selmecbányái és a közeli alsó-magyarországi bányákból, valamint a gutini lelőhelyekről származó példány rajzát és leírását közli. (A mű tervezett második kötete, mely az érceket mutatta volna be, sajnos nem készült el.) A könyv fő értéke, hogy teljességre törekvő leírást ad egyes selmeci ásványfajokról.

97 Példaként a 32. ábrán látható, a selmeci Terézaknából (Theresia Schacht) származó kalcitkristálycsoport leírását idézzük: Piramis alakú mészkristály, kitöltött [nem üreges], fehér, ötszögü, valamicskét átlátszó piramissal. Nagy, közepes és kicsi, egyszer csupasz, másszor kisebb, hasonlóképp háromszögű kristályokat kibocsátó, megint másszor kis kvarckristályokkal határolt kristályok. A külföldi kutatók által leírt további magyar vonatkozású ásványokat 1. az Adattárban. Scopoli, G. A. (1776): Crystallographia Hungarica. Pragae: Gerle. L. Szakáll (1988).