Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A zeolitásványok ajánlott nevezéktana. A „Recommended nomenclature for zeolite minerals: Report of the Subcommittee on Zeolites of the International Mineralogical Association, Commission on New Minerals and Mineral Names" (Coombs, D. S. et al.) kivonatos fordítása (fordította Papp G.)

Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. VI. 191-201. Miskolc, 1999 A ZEOLITÁSVÁNYOK AJÁNLOTT NEVEZÉKTANA A „Recommended nomenclature for zeolite minerals: Report of the Subcommittee on Zeolites of the International Mineralogical Association, Commission on New Minerals and Mineral Names (Douglas S. Coombs, Alberto Alberti, Thomas Armbruster, Gilberto Artioli, Carmine Colella, Ermanno Galli, Joel D. Grice, riedrich Liebau, Joseph A. Mandarino, Hideo Minato, Ernest H. Nickel, Elio Passaglia, Donald R. Peacor, Simona Quartieri, Romanno Rinaldi, Mal­colm Ross, Richard A. Sheppard, Ekkehart Tillmanns & Giovanna Vezzalini)" kivonatos fordítása1 (készítette Papp Gábor) Bevezetés A görög zeó ('forr') és lithosz ('kő') szavakból alkotott zeolit elnevezéssel először Cronstedt svéd mineralógus illetett néhány, a forrasztócső lángjában fölhabzó ásványt 1756-ban. 1842-ben 19, 1985-ben már 46 zeolitásványt tartottak számon. Zeolitásvá­nyoknak eddig Hey (1930) nyomán azon fajokat tekintették, amelyek alumoszilikátos szerkezeti vázához alkálifém- és/vagy alkáliföldfém-kationok kötődnek lazán, a vízmo­lekulák a szerkezeti vázon kívüli pozíciókat foglalnak el. Ennek megfelelően a zeolitok képletében A1203 : (Ca,Sr,Ba,Na2,K2)0 = 1 és O : (Si + Al) = 2. A zeolitokra - különböző mértékben, de - jellemző, hogy kis hőmérsékleten elve­szítik vizüket, a vizüket vesztett zeolitok reverzibilisen egyéb molekulákat abszorbeál­hatnak, a szerkezeti vázon kívüli kationok kicserélhetők stb. Az utóbbi időben a hagyományos meghatározásnak teljes mértékben eleget nem tevő, de ennek ellenére zeolitszerűen viselkedő ásványokat írtak le. Ezenkívül a zeoli­tokra az ásványfajok definiálására kidolgozott szokásos megközelítések némelyike nehezen alkalmazható. A zeolitok definíciója A zeolitásványok olyan kristályos anyagok, melyek szerkezetét egymással össze­kapcsolódó tetraéderek alkotják, utóbbiak egy központi kation körül elhelyezkedő négy oxigénatomból állnak. Ez a váz csatorna és kalitka alakú nyitott üregeket tartal­maz, melyeket rendszerint vízmolekulák vagy - általában kicserélhető - szerkezeten 1 A fordító megjegyzése: A Nemzetközi Ásványtani Szövetség Új Ásványok és Ásványnevek Bizottsága (IMA CNMMN) egy albizottságot hozott létre, amely ajánlásokat dolgozott ki a zeolitásványok nevezéktanára vonat­kozóan. Ezen összefoglaló az IMA CNMMN által elfogadott ajánlás erősen rövidített és a hivatkozások bibli­ográfiai adatait nem tartalmazó változata. Az ajánlás bevezetésének legfontosabb gondolatai után pontos fordí­tásban közöljük a definíciókat és szabályokat, viszont egy-két rövid megjegyzés kivételével kihagytuk a szabá­lyok alkalmazására vonatkozó részeket. Felsoroljuk az elfogadott fajokat és sorokat, de a leírásokat lerövidí­tettük. Teljes egészében közöljük a hivatalosan törölt, elavult és más nem elfogadott zeolitásvány-nevek listáját. A függelékeknek csak legfontosabb megállapításait adjuk közre egy-egy mondatban. Az ajánlás teljes, hivatalos változata megjelent: Canadian Mineralogist, 35: 1571-1606., European Journal of Mineralogy, 10: 1037-1081., Mineralogical Magazine, 62: 533-571., illetve hozzáférhető a következő hálózati lapon: http://www.minso­cam.org/AmMin/ammin.html „Special Features".

Next

/
Thumbnails
Contents