Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)
Vasgazdag trioktaéderes szmektit a dunabogdányi Csódi-hegyről (Weiszburg Tamás, Tóth Erzsébet, Kuzmann Ernő és Lovas György)
188 Weiszburg T., Tóth E., Kuzmann E. & Lovas Gy. lag nagy, víztiszta analcim zárványaként, ill. a zeolitok mellett szabadon is. Képződése mindkét irányban túlnyúlik a zeolitok képződésén, hiszen megtaláljuk zeolit zárványaként is (1. ábra), és zeoliton fenn-nőve is (2-4. ábrák). Fontos megfigyelésnek gondoljuk, hogy az agyagásvány és a kalcit nem jelenik meg együtt, egy üregben. Tekintve, hogy a kalcit a zeolitok szinte teljes képződési intervallumában, sőt még azon túl is jelen van, az agyagásvány és a kalcit képződési körülményeiben nem időbeni eltérés, hanem egy vagy több, egymást kizáró, eltérő, elsősorban kémiai környezeti tényező tételezhető fel. Feltűnő, hogy az üregkitöltő ásványok közül ez az egyetlen, amely főelemként vasat tartalmaz. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Csódi-hegyi agyagásvány szoros alaki, kémiai és genetikai hasonlóságot mutat az erdobényei Mulató-hegyről Tokody László és munkatársai által 1957-ben leírt „mauritzittel" (Tokody et al, 1957; Tokody, 1962). A szerzők eredetileg oxid-hidroxidként írták le ezt az ásványt, a későbbi vizsgálatok (Kákay Szabó, 1983; Weiszburg et al, 1993) azonban egyértelműen a szilikátok, szmektitek közé sorolták. A két előfordulásban közös, hogy a vasdús szaponit mindkét helyen a vulkánit agresszív hidrotermás oldatok által elbontott színes elegyrészeiből képződött, ugyanakkor lényeges eltérés, hogy Erdőbényén a paragenezis alapvetően karbonátos, míg Dunabogdányban zeolitos, karbonátmentes. A két lelőhelyen az ásvány színe is eltér, a Mulató-hegyen egészen sötétbarna (bár friss példányain karcolási porának színe sárgásbarna, enyhe zöld árnyalattal - Tokody et al, 1957), a Csódi-hegyen pedig sötétebb zöld, illetve világos, sárgásbarna. A két ásvány kémiai jellege hasonló. A „mauritzit" kémiai elemzései (Tokody et al, 1957, Kákay Szabó, 1983) ugyan valamennyi vas tetraéderes beépülését is megkívánnák, azonban sem a korábban (Weiszburg et al, 1993), sem a most újból elvégzett Mössbauer-spektroszkópiai vizsgálatok nem utalnak tetraéderes vas jelenlétére. Az ellentmondás egyik lehetséges feloldása lehetne, ha a „mauritzit" kémiai elemzésében szereplő vas egy része nem a szmektithez tartozna, hanem valamely, annak oxidációja révén keletkezett vas-oxid-hidroxid vegyülethez. (Ez egyben a sötét szín oka is lehetne.) Ilyen ásvány jelenlétét azonban sem a korábbi röntgendiffrakciós vizsgálatok, sem a most elvégzett alacsony hőmérsékletű (78 K) Mössbauer-spektroszkópiai mérések nem jelezték. Ez arra utal, hogy ha ilyen vegyület jelen is van, biztosan nem kristályos. 9. Összefoglalás Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a Csódi-hegyen zeolitok zárványaként, illetve zeolitos üregek falán megjelenő ágas-bogas ásvány trioktaéderes szmektit, ezen belül vasgazdag szaponit. Keletkezése a hidrotermás folyamatokhoz kötődik, ám csak olyan környezetben találjuk meg, amely a karbonátok kiválásának nem kedvezett. Az üregkitöltő hidrotermás ásványok közül (a ritka piritet leszámítva) ez az egyetlen magas vastartalmú fázis. Az ásvány további vizsgálata indokolt, ezt azonban nehézzé teszi a minták korlátozott száma. A Csódi-hegyi kőbánya tervezett fejlesztése reményeink szerint ismét olyan zónákat tár majd fel, amelyek anyagot szolgáltatnak e vizsgálatokhoz is.
