Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai 121 kat kalcit (CaC03), illetve az elbomlásuk nyomán keletkezett víztartalmú, bázisos MgAl-karbonát (hidrotalkit? manasseit?) szorította ki, és ekkor rakódhatott le a szerpentines zárványok repedéseiben és üregeiben található rosszul kristályos szerpentin („deweylit") is, amelyhez aragonit is társul. A Csódi-hegyről eddig ismeretlen CaC03-módosulat fellépése e sajátos ásványképződési környezetben nem meglepő. Az aragonit egyik jellemző előfordulása elbontott szerpentinitekben van, hiszen az aragonit képződését a kalcittal szemben elősegíti a Mg-ionok jelenléte (Gaines et al, 1997). A szerpentines zárványokon észlelhető breccsásság nem relikt szövet, tehát nem egy breccsás kőzet szerpentinesedéséről van szó. A zárványok széttöredezését esetleg az átalakulási folyamatok által a zárványon belül okozott térfogatváltozás is okozhatta, de sokkal valószínűbb, hogy a lehűlő magmás testben ébredő mechanikai feszültségek játszottak közre. A hidrogrosszuláros-szmektites xenolitok esetében a kiinduló kőzet ásványtársulása - és emiatt az átalakulásával létrejött paragenezis is - a szerpentines zárványokénál bonyolultabb rendszert alkotott. A hidrogrosszulár és a szmektit gyakori jelenlétéből ítélve az eredeti kőzetzárványok számottevő Al- (és Si-)tartalma valószínűsíthető (márgás mészkő, márgás dolomit). A jelentős Al-tartalommal állhat összefüggésben (vö. Papp, 1990), hogy e xenolitokban a szerpentinásványok közül úgyszólván kizárólag lizarditot találtunk, amely feltűnően jól rendezettnek mutatkozott. A hidrogrosszuláros zárványok jelenlegi ásvány társulása - a „tiszta" szerpentinesekéhez hasonlóan - a már termális metamorfózist elszenvedett xenolitok újabb, hidrotermás oldatok hatására lejátszódó átalakulásából származtatható. Köszönetnyilvánítás E cikk jelentős részben Papp Gábor doktori értekezésén (1988) alapul, amely az ELTE Ásványtani Tanszékén készült Kiss János munkahelyi vezető és Dódony István témavezető irányításával, a tanszék munkatársainak sokirányú segítségével. Buda György tanszékvezető szíves hozzájárulásával itt készült az újabb vizsgálatok egy része is Lovas György segítségével. A MOL Rt. röntgenlaboratóriumában Margiticsné Sipőtz Éva készített és értékelt ki számunkra felvételeket. Giovanna Vezzalini (Modenái Egyetem) a gránátok vizsgálatához nyújtott segítséget. A hidrogrosszulár vizsgálatánál közreműködött Szabó Zsófia egyetemi hallgató (ELTE). Kovács Árpád (Miskolci Egyetem Fémtani Tanszék) készítette a SEM-felvételeket és EDXelemzéseket. Külön köszönet Fernando Venialének (Paviai Egyetem), aki elküldte nekünk Erdélyi néhány publikálatlan vizsgálati adatát. Jelen kutatás részben az OTKA F13971 sz. téma keretében történt. Erdélyinek az ELTE Ásványtani Tanszékén megtalált vizsgálati anyagát Rudnyánszky Lívia őrizte meg. A MÁFI gyűjteményében és a MÁFI termikus laboratóriumában lévő mintákhoz Kákay Szabó Orsolya, illetve Földvári Mária szívessége révén jutottunk hozzá. A meddőhányón lévő xenolitokra Ott Csaba gyűjtő (Budapest) hívta föl a figyelmünket, számos vizsgált minta is az ő gyűjtéséből származik. Irodalom* - References Bailey, S. W. & Tyler, S. A. (1960): Clay minerals associated with the Lake Superior iron ores. Econ. Geol., 55, 150-175. Dódony, 1.(1997): Structure of the 30-sectored polygonal serpentine. A model based on TEM and SAED studies. Phys. Chem. Miner., 24, 39-49. * A Függelék hivatkozásaival együtt.