Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)

116 Papp G. & Szakáll S. IV. táblázat. Egy Csódi-hegyi xenolit hidrogrosszulárjának röntgen pordiffrakciós adatai Table IV. X-ray powder pattern of hydrogrossular from a xenolith from Csódi Hill szs-x JCPDS 3-801 SZS-X JCPDS 3-801 dots int dobs int hkl in t d„bs int hkl 4,98 12 4,96 40 211 2,143 *16 2,14 20 440 3,26 8 3,25 40 321 1,977 30 1,97 80 532 3,03 36 3,03 HO 400 l,92d 3 1,92 20 620 2,725 100 2,71 100 420 1,768 8 1,76 50 444 2,600 6 2,60 20 332 1,691 19 1,68 80 640 2.501 *50 2,48 60 422 1,629 31 1,62 100 642 2,392 20 2,38 60 431 1,525 7 1,52 50 800 2,227 24 2,21 80 521 1,363 7 1.36 60 840 A kalcit ecetsavval kioldva (a mintaeló'készítést Szabó Zsófia végezte). A kísérőásványok reflexióit elhagytuk. dohs: a reflexió helyzete Â-ben, int: intenzitás (csúcsmagasságból), hkl: a reflexióhoz tartozó index; a *gal jelölt intenzitásokhoz a lizardit reflexiói is hozzájárulnak Calcite was dissolved by acetic acid (sample prepared by Zsófia Szabó). Reflections of accompanying minerals are omitted; int: intensity (from peak heights); lizardite also contributed to starred intensities „Deweylit": L. az 5.1. pontban. Kalcit: Az alapanyagban gyakori, de ereket is alkot, a breccsás típusnál pedig a cementáló ásvány, olykor réteges-gömbös kiválásban. Aragonit: Ritkán erekben fordul elő. Az üregekben nyúlt oszlopos, szinte tűs kristályokat alkot, „deweylittel" társul. Azonosítása a morfológia mellett röntgendiffrakciós vizsgálattal történt. A DBH-22 mintában az aragonit összes - az uralkodó kalcitéval nem fedett intenzívebb reflexióját észleltük [szögletes zárójelben a JCPDS 35-453 kártya d-érték (A) és (relatív intenzitás) adatai]: 3,40 (100*) [3,395 (100)]; 3,28 (60) [3,273 (52)]; 2,707 (60) [2,700 (46)]; 2,378 (30) [2,372 (38)]; 2,338 (30) [2,341 (30)]; 1,980 (70) [1,977 (64)]. Hidrotalkit vagy manasseit: Ereket, fészkeket képez a xenolitokban (15. ábra). Fenn-nőtt kristályai gyöngyházfényű pikkelyek, lemezek, vékonyabb, illetve vastagabb hatszöges táblák (16-17. ábra). Az EDX-elemzés Mg- és Al-tartalmat mutatott ki, a röntgendiffraktogramok alapján (V. táblázat) nem dönthető el egyértelműen, hogy az Mg6Al2C03(OH)|6-4H20 melyik dimorfjáról van szó. Egy titánásvány: A likacsos, porózus zárványtípusban, az üregekben lévő hidrotalkit(?)-kristályokon 0,1 mm-nél kisebb, méz- vagy borsárga, üvegfényű, izometrikus, hajlott lapú kristályok láthatók ritkán (19. ábra). Az ásvány röntgendiffrakciós vizsgálat szerint titanit (Giovanna Vezzalini szóbeli közlése, 1999), viszont az EDX-elemzés sok Ca, Mn és Ti mellett csak kevés Si-t mutatott, így a kristályok pontos meghatározása még további vizsgálatokat igényel. 8. Az érintkezési szegély egyes ásványai A 6. pontban ismertetett zárványok némelyikén megmaradt az általában 1 mm-től 1 cm-ig változó vastagságú érintkezési szegély. Ennek általában finom szemcsés, nehezen azonosítható összetevői közül a különböző gránátok érdemelnek részletesebb tárgyalást. * A felvétel legerősebb kalcitreflexiójához (3,123 Â (100) viszonyított relatív intenzitás: 5.