Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegy vulkáni kőzetének geokémiája és petrogenezise (Harangi Szabolcs)

A Csódi-hegy vulkáni kőzetének geokémiája és petrogenezise 61 1. Bevezetés A Csódi-hegy vulkáni képződménye a Visegrádi-hegység miocén korú vulkáni komplexumának része, keletkezése a vulkáni tevékenység első szakaszához köthető (Korpás, 1999). Ekkor jöttek létre a Visegrádi-hegység délnyugati peremén található gránátos biotit-riodácit lávadómok, amelyek kora K/Ar radiometrikus kormeghatározás alapján 15,7±0,7 millió év (Benedek, 1998). Hibahatáron belül megegyezik ezzel a korral a Csódi-hegyi vulkaniton mért adat is (16,1 ±1,0 millió év; Balogh & Árváné Sós, 1978). Ezzel szemben Korpás et al. (1998) és Korpás (1999) 15,2 és 14,8 millió év közé teszi a vulkánosság első szakaszát és a Csódi-hegyi lakkolit kialakulását az első vulkáni szakasz végére sorolja. A Csódi-hegy szubvulkáni kőzetteste némileg elkülönül a Visegrádi-hegység vulkáni komplexumától, annak keleti peremén jelenik meg. Habár vonzóerejét a kőzet kedvező hasznosíthatósági tulajdonságán kívül az üregeiben előforduló ásványtársulások (zeolitok, karbonátok; 1. Tóth et ai, 1999; Fekete et al, 1999; Weiszburg et al, 1999) adják, különleges maga a bezáró kőzet is, mivel almandingránát fenokristályokat tartalmaz (Kósa, 1998; Szabó & Harangi, 1999). Az almandin többnyire metamorf képződményekben jelenik meg, magmás kőzetekben igen ritka. Mangánban (spessartin komponensben) gazdag változatai elsősorban gránitokban található (pl. Leake, 1967; Allan & Clarke, 1981; Miller & Stoddard, 1981; du Bray, 1988), míg mangánban szegény, kalciumban (grosszulár komponensben) gazdagabb típusait vulkáni kőzetekből írták le (pl. Oliver, 1956; Green & Ringwood, 1968; Brousse et al, 1972; Fitton, 1972; Wood, 1974; Tsvetkov & Borisovsky, 1980; Clemens & Wall, 1984; Embey-Isztin et al, 1985; Barley, 1987; Gilbert & Rogers, 1989; Day et al, 1992). A gránátok eredetéről kezdetben erősen megoszlottak a kutatók véleményei (magmás, metamorf, metaszomatikus, hidrotermás, xenokristály-eredet). Oliver (1956) górcső alá vette a különböző elméleteket, majd számos petrográfiai bizonyítékot sorolt fel annak alátámasztására, hogy az angliai Lake District ordovíciumi korú vulkáni kőzeteiben előforduló gránát elsődleges eredetű, azaz a magmából kristályosodott ki. Mintegy tíz évvel később a kísérleti kőzettani eredmények (Green & Ringwood, 1968) kétséget kizáróan bizonyították, hogy Si02-ben gazdag magmából nagy nyomáson gránát kristályosodhat ki. Az 1960-as években elkezdődött kísérleti kőzettani munkák eredményei rámutattak a gránátnak a kőzetképződés megismerése szempontjából fontos szerepére is (pl. Green & Ringwood, 1968; Green 1976, 1977, 1982, 1992; Clemens & Wall, 1981; Conrad et al, 1988). A gránát magmából való kristályosodása ugyanis csak korlátozott körülmények között lehetséges: a Ca-gazdag, Mn-szegény (CaO = 3-101%; MnO < 3 t%) almandin például nagy nyomáson (8-20 kbar), vízgazdag szilíciumdús magmából képződik, megmaradása pedig csak gyors magmafeláramlás esetében képzelhető el (Green, 1977, 1982). Mindez azt jelenti, hogy az elsődleges gránát jelenléte egy vulkáni kőzetben fontos információkkal szolgál a magmaképződés és magmafejlődés történetére. Az alábbiakban a Csódi-hegyi gránáttartalmú vulkáni kőzet petrográfiai és geokémiai tulajdonságait abból a szempontból is vizsgáljuk, vajon milyen információkat ad a vulkánosság geodinamikai kapcsolatára, valamint a magmaképződésre. Először röviden áttekintjük a Kárpát-Pannon térség neogén vulkáni tevékenységét, különös tekintet-