Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

Kőbányászat és kőfaragás Dunabogdányban (Hála József)

24 Hála J. 5. ábra. A riccerzászló egyik oldala Szent István vértanú ábrázolásával (fotó: Hála J.) Fig. 5. One side of the stonecutters' flag depicting St. Stephen martyr (photo: Hála, J.) 6. ábra. A riccerzászló másik oldala kőbánya és kőbányászok ábrázolásával, (fotó: Hála J.) Fig. 6. The other side of the stonecutters ' flag depicting a quarry andquarrymen (photo: Hála, J.) Felső-bánya (ma: VII-es bánya) E bányában 1845-ben kezdték meg a termelést (Schafarzik, 1904), jelenlegi ismereteink szerint ez a Csódi-hegy legrégebben megnyitott kőfejtője (1. Bergman János bíró és Fabó János jegyző 1864-ben írt és a fentiekben idézett sorait). A kezdetektől állami tulajdonban volt és a Magyar Királyi Kincstári Kőbányakezelőség üzemeltette az 1930-as évekig (Csillag & Vass, 1967). Az 1880-as években Wallenfeld Károly bérelte (Schafarzik, 1884; Gesell & Schafarzik, 1885). A bányában az 1930-as évektől kezdve hosszú ideig szünetelt a termelés, jelenleg a Dunakő Kft. folytat benne bányászkodást. A kőbányák munkásai A hagyomány szerint a dunabogdányiak a XIX. században olasz szakemberektől tanulták meg a kőbányászat és kőfaragás mesterségét (I. Sándor, 1973). Idős falubeliek szerint a múltban macedón és horvát kőfejtők és robbantómesterek is dolgoztak a Csódihegy bányáiban, néhány idegen munkás nevét (pl. Brbics, Krpán, Miskulin) ma is Őrzi az emlékezet.