Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

Kőbányászat és kőfaragás Dunabogdányban (Hála József)

Kőbányászat és kőfaragás Dunabogdányban 17 religiösen Leben, in Volksarchitektur und im wirtschaftslichen Leben) (Abb. 14-19.). Erwähnenswert sind die verzierten Steinsäulen zum Tor und die Steinbänke (Abb. 16-19.), von denen leider viele vernichtet wurden, die gebliebenen Exemplare sind aber auch heutzutage charakteristische Sehenswürdigkeiten im Dorf. Összefoglalás: A dunabogdányi Csódi-hegy lakkolitja a múlt század óta mintapéldaként szerepel a földtani kézikönyvekben, ritka szépségű ásványairól számos tanulmány született és ezek megkülönböztetett helyet foglalnak el a külföldi és a magyar mineralógiai gyűjteményekben. A hegy nem csupán földtani, kó'zettani és ásványtani „locus classicus"-a Magyarországnak, hanem az iparban betöltött szerepe is régóta jelentős és fontos ma is. Andezitváltozatait több mint 150 éve bányásszák és feldolgozatlanul, illetve feldolgozva, a Duna közelségét kihasználva, szállították és szállítják az ország fővárosába, Budapestre és távoli vidékekre is. A vízépítési terméskő, az építőkő és a különféle útburkolati kövek kitermelése és készítése a XX. századra Dunabogdány lakóinak a fő megélhetési forrása lett és a jó minőségű vulkáni kőzeteknek köszönhetően, a magyar ipari bányászattal egy időben, népi kőipar is kialakult. Az egykori mesterek kőfaragványai, bár közülük már sok elpusztult, ma is sajátos hangulatot adnak a falunak. A Dunabogdány kőbányászatát és kőfaragását, ezek történetét és néprajzi vonatkozásait bemutató cikk a szakirodalom adatai mellett a szerző 1984-ben és 1997-ben végzett helyszíni adatgyűjtésein alapul. Bevezetés „Teljesen észlelhetem, hogy a Csódi hegy trachytjának elválása a legszebb kupolás-héjas, minél szebbet sem szemeimmel nem láttam, sem leirásban nem olvastam még*" - írta a dunabogdányi Csódi-hegyről Koch Antal 1871-ben (Koch, 1871a). Jeles tudósunk vizsgálódásai óta a hegy lakkolitja mintapéldaként szolgál a geológiai kézikönyvekben, ritka szépségű ásványairól számos tanulmány született és ezek megkülönböztetett helyet foglalnak el a külföldi és a magyar gyűjteményekben. A hegy nem csupán földtani, kőzettani és ásványtani „locus classicus"-a hazánknak, hanem a magyar iparban betöltött szerepe is régóta jelentős és fontos ma is. Kőzetváltozatait több mint 150 éve bányásszák és feldolgozatlanul, illetve feldolgozva, a Duna közelségét kihasználva, szállították és szállítják Budapestre és távoli vidékekre is. A vízépítési terméskő, az építőkő és a különféle útburkolati kövek kitermelése és készítése a XX. századra Dunabogdány lakóinak a fő megélhetési forrása lett, és a jó minőségű vulkáni kőzeteknek köszönhetően - a nagyipari kőbányászattal egy időben - népi kőipar is kialakult. Az egykori mesterek kőfaragványai, bár közülük már sok elpusztult, ma is sajátos arculatot adnak a falunak. Dunabogdány és a kőbányászat Bogdány, a XIX. század végétől Dunabogdány (Kiss, 1978), középkori alapítású település, neve már XIII. századi oklevelekben előfordul (Pesty, 1984; Dercsényi, 1958, I. k.). A falu a török uralmat átvészelte ugyan, de a megfogyatkozott lakosságot a XVIII. század elején német telepesekkel kellett pótolni (Galgóczy, 1876-1877; Borovszky, é. n., I. k.; T. Szabó, 1931; Pesty, 1984). Más forrás szerint 1686-ban puszta volt és az újjátelepülés 1689-ben indult meg (Pesty, 1984). A XVII. század végén és a XVIII. szá* Az idézetek eredeti helyesírásán nem változtattunk (a szerk. megj.)