Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegy kalcitja (Fekete Judit, Weiszburg Tamás és Gatter István)

172 Fekete J., Weiszburg T. & Gatter I. II. táblázat. A minták stabilizotóp-összetétel adatai Table II. Stable isotope data of the samples Generáció Minta 5,H0 [%] 5I3C [%o] Generation Sample (SMOW) (PDB) „0" 1 NT/9 18,4 -21,6 ! R/4 18,8 -14,4 I. 1 GKCS 18,3 -17,8 Ill/a. [ AT/I 18,3 -11,2 ! MTM/2a 19,3 -11,1 III/b. j MTM/2b 23,0 -14,4 ! ÁT/4 22,4 -16,0 III/c. j MTM/1 22,6 -15,9 j ÁT/6 23,1 -14,7 ! R/l 22,7 -14,1 111/d. i NT/2 21,7 -14,8 j NT/4 23,2 -14,9 111/e. FJ/4 22,2 -15,2 j FJ/8 23,0 -15,0 I FJ/9 22,9 -15,5 j FJ/13 23,0 -14,9 Keszeg K/l 15,3 0,6 1 K/2 13,1 -2,1 A 2. mezőbe eső minták oxigénizotóp-adatai megegyeznek az 1. mezőével (18,3 < 81I!0 < 19,3 [%o]), ám a szénizotóp-értékek nagyobbak és nem változékonyak (-11,2 < 5'3C < -11,1 [%c]). Ezek az adatok hidrotermás anyagforrásnak felelnek meg. Az ide tartozó minták a legelső zeolitkiválást közvetlenül követő kalcitgenerációt (Ill/a. generáció) képviselik. A 3. mezőben (16. ábra), annak ellenére, hogy a legtöbb minta ide esik (zeolit utáni, későbbi kiválások, a III/b-e. generáció), mind a szén-, mind az oxigénizotópértékek csak szűk tartományban mozognak (21,77 < 5I80 < 23,2 [%c] és -16,0 < öl3C < -14,1 [%c]). Oxigénizotóp-összetétele alapján ebbe a tartományba illik egy korábban megmért Csódi-hegyi analcimminta is (Demény et ai, 1997). Az adatok szintén hidrotermás anyageredetre utalnak. 8. Genetikai következtetések 8.1. Az üregkitöltő paragenezis főbb keletkezési szakaszai A Csódi-hegyi kalcitok karbonátos összetevője egyértelműen magmás eredetre utal, a karbonátos aljzatból történt hozzákeveredés nem mutatható ki. A kalcit képződése a szubvulkáni intrúzió kialakulásának több fázisában is jellemző volt. A legelső kalcitkiválások közvetlenül kapcsolódnak a lakkolit keletkezésének korai időszakához, amikor a magma részben áttörte, részben felboltozta az oligocén rétegeket, és eközben az eltávozó C02 lehetővé tette a karbonát képződését. Kezdetben a hidrotermás fluidumok erősen keveredtek a burkoló agyag kontaktusán oxidált szervesanyagot hordozó rétegvizekkel (16. ábra 1. mező; 0. és I. kalcitgenerációk), majd később ez a keveredési folyamat megszűnt (16. ábra I. trend), és az e szakasz végén,