Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A dunabogdányi Csódi-hegy zeolitjai (Tóth Erzsébet, Weiszburg Tamás, Lovas György és Szakáll Sándor)

142 Tóth E., Weiszburg T., Lovas Gy. & Szakáll S. Összefoglalás: A mind földtani (1. Korpás, 1999), mind kőzettan-geokémiai (1. Harangi, 1999) szempontból figyelemre méltó Csódi-hegy miocén dácillakkolitja régóta nevezetes a hűtési repedésrendszerében és hidrotermás üregeiben megjelenő zeolitos ásványtársulásról. Cikkünk a paragenezis korszerű módszerekkel végrehajtott ásványtani vizsgálatának eredményeit tartalmazza. Vizsgálataink alapján a Csódihegyen - a több generációs kalcit és a csöves megjelenésű agyagásvány („vasszaponit") mellett kabazit-Ca*, sztilbit-Ca*, és rombos analcim fordul elő. Az analcimnak víztiszta és zavaros változata ismert a Csódi-hegyen, az előbbi az üde, szürke, az utóbbi pedig a mállott, sárgás kőzettípushoz kötődik. A két változat vegyi összetétele megegyezik: Nao,9[Alo,9-i.oSÍ2.a-2.i06] • 0,9-1,3H20 (I-II. táblázat). A vizsgált analcimkristály az optikai tulajdonságok - 2VD = 20(2)°, aD = 1,4860(3), ßD = 1,4866(3), yD = 1,4868(3) - és a TEM S AED-felvételek alapján (4. ábra) rombos szimmetriájú (Immm, /222 vagy Imm2), rácsállandói: a = 13,737(3), b - 13,747(6), c= 13,705(1) Â (III. táblázat). A kabazit-Ca romboéderes kristályegyedek és „fakolit" típusú ikrek formájában egyaránt megtalálható a hidrotermás üregekben. A kristályok szín, átlátszóság és méret tekintetében meglehetősen változatosak. A vegyelemzési adatokat és a belőlük számítható kémiai összetételt lásd a IV-V. táblázatban (az átlagos kémiai összetétel Cai,i-i.5Nao.3-i,3Kn.i-o,2[Al3.3_3.6SÍ8.5-a.7024] • 11,3-15,2H20). A vizsgált kabazit-Ca kristály triklin (Pl) szimmetriájú, rácsállandói: a = 9,405(3), b = 9,406(2), c = 9,435(3) Á, a = 94°28,2±r, ß = 93°48,2±1', y = 94°39,0±1' (VI. táblázat). A sztilbit-Ca táblás kristályok, kévés, illetve gömbös-sugaras halmazok formájában van jelen a Csódihegyen. Vegyi összetételének adatait 1. a VII-VIII. táblázatban, az átlagos összetétel a következő: Ca4.o-4,2Nai.3_i,7Ko_o,2[Al9,7-9,8SÍ26,2072] •29,0-33,5H2O). A vizsgált kristály monoklin (Cllm) szimmetriájú, rácsállandói: a = 13,634(2), b = 18,212(2), c = 11,282(1) Â, ß = 127°51±50' (IX. táblázat ). A röntgen pordiffrakciós vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a Jánossy et al. (1987) által stelleritként leírt gömbös-sugaras megjelenésű zeolit valójában sztilbit-Ca (1. a 15-16. ábrát), így a stellerit törlendő a Csódi-hegyi ásványok listájáról. A zeolitok képződése hidrotermás folyamatokhoz kötődik, a következő paragenezisekben: zeolitok önmagukban (1), zeolitok kalcittal (2), zeolitok „vasszaponittal" (3). Utóbbi ásvány a zeolitok zárványaként is megjelenik. A faj- és formaegyüttesek alapján legalább két zeolitgencráció valószínűsíthető. Az első generáció - amelyet az apró, víztiszta analcim és a szintén apró, színtelen, romboéderes kabazit-Ca és fakolit képvisel - regionálisan (Visegrádi-hegység, Dél-Börzsöny) elterjedt (1. X. táblázat). A második, forma- és színgazdag zeolitgeneráció viszont csak a Csódi-hegyre jellemző. Vizsgálataink megerősítették a Reichert & Erdélyi (1934) állal feltételezett (kabazit-Ca [beleértve a fakolitot is] - analcim sztilbit-Ca) kiválási sorrendet, bár a zeolitok képződési intervallumában jelentős átfedések tapasztalhatók. A kabazit-Ca idősebb és fiatalabb is lehet az analcimnál, de a kévés sztilbit-Ca mindig a legfiatalabb zeolit. Kalcit a zeolitok teljes kiválási intervallumában, sőt még az után is képződött, míg a a „vasszaponit" csak a késői stádiumban vált ki. A kalcit (Fekete et al., 1999) és analcim (Demény et al, 1997) stabil izotópos adatai szintén bizonyítják, hogy ezek az ásványok azonos kristályosodási folyamathoz kötődnek. Kalcit és „vasszaponit" sohasem jelenik meg együtt, ami egymást kizáró képződési körülmény(ek)re utalhat. 1. Bevezetés A Csódi-hegy zeolitjai közül kezdetben csak a kabazit-Ca és a sztilbit-Ca (akkor használt, ma már törölt nevén „dezmin") volt ismert (Szabó, 1871; Koch 1871, 1877; Tóth, 1882). Az analcimról elsőként Schafarzik (1884) számolt be, és a gyűjteményi cédulák tanúsága szerint (1. ábra) már a leírás évében jutottak is belőle példányok a Budapesti m. kir. Tudományegyetem (a mai ELTE) ásványtárába. Az analcim morfológiáját és lángkísérleti jellemzőit Schafarzik (1884) ismertette. A legrészletesebb ásványtani leírás - morfológia, kémiai összetétel, sűrűség, optikai * A zeolitok legújabb, nemzetközi nevezéktani ajánlása szerint. A korábbi irodalomban még nem ez a név szerepel, ennek ellenére hivatkozásainknál is ezt az elnevezést használtuk.