Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A dunabogdányi „hidroantigorit" (Papp Gábor, Dódony István, Földvári Mária és Lovas György)

130 Papp G., Dódony I., Lovas Gy. & Földvári M. 1. ábra. „Hidroantigorit" vékonycsiszolati képe (keresztezett nikolok), a kép szélessége 3 mm Fig. 1. "Hydroantigorite ", thin section, crossed niçois; width of field 3 mm Röntgen pordiffrakciós vizsgálat A röntgendiffraktogram (2. ábra, II. táblázat (3)) az Erdélyi et al. (1959) és Veniale & van der Marel (1963) által közölt adatokkal (II. táblázat (1-2)) lényegében megegyezik, sőt azoktól eltérően a kalcittól is mentes. A 2,45 és 2,27 A körüli - kevés klinokrizotilnak tulajdonítható - kisebb csúcsoktól eltekintve minden reflexió egy fázishoz köthető (1. a diszkussziót). Transzmissziós elektronmikroszkópos (TEM-) vizsgálatok Az ásványról közölt első TEM-felvételeken (Veniale & van der Marel, 1963) megnyúlt szemcsék láthatók, ezek csöves felépítése jól megfigyelhető Beutelspacher & van der Marel (1968) felvételein. Az ásvány törésfelületéről készült replika felvételeinken (3. ábra) hosszú, enyhén hajlott szálak láthatók, amelyek csak kis térfogaton belül alkotnak közel párhuzamos kötegeket. A csepp-preparátumok csaknem kizárólag nyúlt, szálas szemcsékből állnak (4. ábra), amelyeknek átmérője a 250-1000 A-ös mérettartományba esik, tehát részben meghaladja a krizotilszálakra jellemző értékeket. Mind a méreteloszlás, mind a „vastagabb" szálak megjelenése a poligonális szerpentin jelenlétére utal. Lemezes szerpentin- (lizardit- vagy antigorit-)szemcséket nem találtunk. A szálak SAED-felvétele általában kétrétegű ortogonális szerkezetre utal.