Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)

112 Papp G. & Szakáll S. 8. ábra. Lizardit, alaktalan pikkelyek. TEM-felvétel, 9. ábra. Krizotil és poligonális szerpentin (vastaképszélesség 2,7 um (D-l39) Fig. 8. Lizardite, xenomorphic flakes. TEM micrograph, width of picture 2.7 pirn (D-I39) gabb szemcsék). TEM-felvétel, képszélesség 2,7 um (D-l44) Fig. 9. Chrysotile and polygonal serpentine (thicker "rods"). TEM micrograph, width of picture 2.7 um (D-144) 10. ábra. „Deweylit", elektrondiffrakciós (SAED) kép, elmosódott reflexiógyűrűkkel (D-69B) Fig. 10. "Deweylite ", SAED pattern showing continuous diffuse rings (D-69B) tekintve tehát a grosszulárnál x = 0*, a hibschitnél 0 < X < 1,5, a katoitnál 1,5 < x < 3. Mivel a Csódihegyi zárványokban előforduló ásványokban a Si04/(OH)4 arány ismeretlen, a továbbiakban hidrogrosszulárként említjük őket. 6.1. Megjelenés és szövet E zárványok küllemére a világos szín, fénytelen, néha kifejezetten földes törésfelület jellemző. Egyes zárványok szabálytalan határvonalú övekre tagolódnak (11. ábra), melyek keményebb, tömöttebb, illetve lazább, porózusabb, néhol kifejezetten lyukacsos állaguk, valamint eltérő színük alapján különülnek el, míg mások homogének vagy zavaros konglomerátum-szerű szövettel jellemezhetők. Az érintkezési felületet tartalmazó két vékonycsiszolatban a kontaktus közelében határozott sávos* Gaines et al. (1997) a grosszulár/hibschit határra az x = 0,2 értéket adja meg.