Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)

106 Papp G. & Szakáll S. Valószínűleg 1962-63-ban újabb szerpentinásványok kerültek eló', melyek közül csak a lizarditot említették meg név szerint (Erdélyi et ai, 1964, p. 39., lábjegyzet). E példányokról is készültek vizsgálatok, amelyek eredményei nem kerültek nyilvánosságra, kivéve a „hidroantigoritra" vonatkozóakat (1. Papp et al, 1999). Az Erdélyivel az 1960-as években együttműködő Fernando Veniale professzor (Paviai Egyetem, Olaszország) jóvoltából megkaptuk a vizsgálati dokumentáció töredékeit, amelyekből a vegyelemzési adatokat az I. táblázat e-m oszlopa tartalmazza. 3. A xenolitok előfordulása, megjelenése A Csódi-hegyi kőzetzárványok elterjedéséről egyelőre nem sokat tudunk. Az 1940-50-es években talált brucitos-szerpentines testek pontos alakját, méretét, elhelyezkedését nem dokumentálták, noha nyilvánvalóan nagyméretű képződmények voltak, hiszen Méhes (1942) opáltömzsöt, Erdélyi et al. (1961) pedig három, több mázsás tömböt említett. A hányóról gyűjtött darabokból ítélve a xenolitok átmérője gyakran meghaladta a 10-20 cm-t, de - amint a töredékekből sejthető - természetesen sok ennél kisebb zárvány is lehetett. A meddőhányón végzett gyűjtés tapasztalatai szerint a xenolitok - legalábbis a lakkolit egy részén - nem leheltek ritkák. Erdélyi et al. (1961) azt tapasztalták, hogy „a brucittömeg közelében az andezit több cm vastagságban erősen kilúgozódott és elváltozott". Vizsgálatainkhoz a cm-estől a néhány cm-esig terjedő kőzetzárvány-töredékek álltak rendelkezésre. Ezek közül csak néhányon van meg a bezáró kőzet néhány mm vastag darabja. Amennyire e töredékekből megállapítható, a dácit (Harangi, 1999) a zárványok közelében kifakult, a közvetlen érintkezés mellett viszont egy vékony (~ 1 mm-es) sávban ismét sötétebb. Jellegzetesnek mondható egy rózsaszínes hidrogrosszulártartalmú zóna (1. a 8. pontot) megjelenése is, amelyet a sötét sávon belül vagy kívül is észleltünk. Mind a bezáró kőzet, mind a zárvány az érintkezés néhány mm-es szomszédságában erősen - az érintkezéssel párhuzamosan - irányított szövetű. Maguk a xenolitok több, élesen el nem különíthető típusba sorolhatók: (1) Fehér, illetve halványan színezett, tömött, fénytelen, máshol viaszos vagy üveges fényű (1. ábra). 1. ábra. Szerpentines zárvány. Jobbra lent másodlagos repedéskitöltés, balra fönt foltos színezés látható. Képszélesség 3,5 cm (DM-4) Fig. 1. Serpentine-bearing xenolith. Bottom right: secondary fracture-filling, top left: cloudy tints. Width of picture 3.5 cm (DM-4)