Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)
A dunabogdányi Csódi-hegy dácitjának kőzetalkotó gránátja (Szabó Zsófia, Harangi Szabolcs és Weiszburg Tamás)
98 Szabó Zs., Harangi Sz. & Weiszburg T. dúsak riolitokban (pl. Canterbury, Új Zéland; Wood, 1974; Barley, 1987). Az ellentétes irányú Mn-Ca trend kvalitatív információt ad a gránát keletkezési nyomás- és hőmérséklet viszonyairól. A nagyobb Ca-tartalmú gránátok (Oszétia; Tsvetkov & Borisovskiy, 1980 és Northland, Új-Zéland; Day et al., 1992) magasabb nyomáson jöttek létre, feltehetőleg 1típusú magmából, míg a Ca-ban szegényebb gránátok (pl. Borrowdale, Anglia; Fitton, 1972 és Victoria, Ausztrália; Green & Ringwood, 1968) kisebb nyomáson és feltehetőleg S-típusú magmából keletkeztek. A Csódi-hegyi gránát átmeneti helyzetű a riolitban előforduló canterburyi gránátmező és az andezites northlandi gránátmező között, ami összhangban van a dácitos összetételű bezáró kőzettel. A mintapontok jól elkülönülnek az S-típusú gránátoktól, azaz a 8b. ábra alapján azt gyamthatjuk, hogy a Csódi-hegyi gránát I-típusú, vagyis köpenyeredetű magmából keletkezhetett. Ez összecseng Harangi (1999) részletes kőzetkémiai vizsgálatokon nyugvó következtetéseivel. A zónás gránát kémiai változékonysága arra utal, hogy a gránát növekedése kisebb nyomáson és hőmérsékleten is folytatódhatott. A maradékolvadékból a viszonylag feldúsult Mn csak a gránátba épülhetett be, ezzel magyarázható a gránátszegélyen jelentősen megemelkedett Mn-koncentráció. Ezzel szemben a kalcium jelentős része a kristályosodás végső fázisában már beépült a földpátokba, ezért a gránátszegély Ca-ban szegény. A gránátnak ez a fajta zónássága szintén az elsődleges, magmás eredetet támasztja alá. A 9. és 10. ábrákon bemutatott háromszögdiagramok kiemelik a Mg-Fe, illetve MnCa változékonysági jellegeket. Ezeken a diagramokon jól elkülönülnek a xenokristály-eredetűnek leírt gránátok a Csódi-hegyi mintapontoktól. Ez ismét az utóbbiak elsődleges magmás származását támasztja alá. A Csódi-hegyi gránát Mg-Fe eloszlása a Visegrádi-hegység riodácitjaiban található, illetve a karancsi andezitben előforduló gránát mintapontjai közé, illetve a canterburyi riolit és a northlandi andezit gránátjainak mezői közé esik (9. ábra). Ez az eloszlás a bezáró kőzet összetétele és a gránát összetétele közötti szoros összefüggésre utal (Brousse et al, 1972; Fitton, 1972). A Mn-Ca eloszlást hangsúlyozó háromszögdiagramon (10. ábra) megfigyelhető, hogy a Csódi-hegyi gránát más, I-típusú vulkánitokban (pl. Northland) található gránáthoz képest Mn-ban gazdagabb. Az elsődleges magmás származás mellett érvel az - összes görbén jelentkező negatív Eu anomália is. Ez ugyanis akkor jelentkezik, ha a Ca-ot is helyettesítő, változó (2+, 3+) vegyértékű europium Eu2+-ként egy, a gránáttal egyidőben kristályosodó másik ásványban dúsul. Jelen esetben a plagioklászok keletkezése „viszi el" a Ca-ot, és vele együtt az Eu2+-t is. A 2. ábra mikroszkópos képén is jól látható az egymás mellett, egy időben kristályosodó gránát és plagioklász. így a gránátba túlnyomórészt az Eu3+ épül be. Ez okozza a negatív Eu-anomáliát, amely ismét az elsődleges, magmás eredetről szóló következtetést támasztja alá. A Csódi-hegyi gránát keletkezésének nyomás- és hőmérsékletviszonyaira csak közvetetten tudunk következtetni, mivel nincsenek a kőzetben olyan egyensúlyi ásványpárok, amelyek összetételéből a kristályosodás paramétereit megbecsülhetjük. Az amfibol és a piroxen is olyan erősen átalakult a kőzetben, hogy összetételüket nem sikerült pontosan meghatároznunk. A biotit összetétele erősen különbözik a többi Visegrádi-hegységi gránátos vulkanitban előforduló biotitétól (Harangi, 1999), így kétséges, hogy vajon a gránáttal egyensúlyban kristályosodott-e. Ezt a kétséget támasztják alá a gránát-biotit páron számolt igen alacsony hőmérséklet értékek is (477 °C). A gránát kémiai összetétele a 8. és
