Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

eredményre vezettek Gatter (1997) folyadékzárvány-vizsgálatai is, melyek szerint a kalcit kis hőmérsékleten képződött. A kőfejtő működő területén az 1960-70-es évek elején nem volt védett barlang. A kőfejtő déli sarkában a későbbi Földvári-barlangot 1975-ben helyezték védettség alá, és építették ki látogatásra alkalmassá. Hiába volt azonban körülötte védőpilléres megóvásra kijelölt robbantási tilalom, a robbantási hullámok kiszámíthatatlan terjedése, valamint a kiszáradás a barlangot lassan romhalmazzá változtatta. A képződmények feltárása szempontjából kiemelkedő esemény következett be 1971-ben, amikor a kőfejtő udvarának keleti frontján egy robbantás után pár perccel a kőtörmelék terhelésétől mennydörgésszerű robajjal az udvar szintje beszakadt, és a feltáruló üregrendszer a teljes törmeléket elnyelte. A több teremből álló üregrendszer megnyílása után rövid élettartamú volt (pár hónap), mert nyitott gödre a kőfejtő biztonságos termelését akadályozta. Mintegy két hónapon át a három műszakos termelés teljes kőmennyiségét az üregek tömedékelésére használták fel (közel 100 ezer t), míg a rendszeres munka ismét megindulhatott. 1970 körül az ásványoknak hazánkban még nem volt (piaci) értéke. Az esztétikai érzékkel megáldott bányászok azonban a tetszetősebb képződményeket megőrizték, azokat lakásuk díszítésére, rokonságuk és ismerőseik részére, vagy orvosi kezelésért paraszolvencia helyett ajándékozgatták. Érdeklődésért és pár barátságos szóért a tetszetős darabok könnyen gazdát cseréltek. Ily módon a bányászok sok leletet megmentettek a bezúzástól, melyek alapján a kőfejtő megszűnt üregeiről és képződményeiről a bizonytalan emlékeknél pontosabb kép alakítható ki. Az Esztramos-hegyi kőbánya kisebb-nagyobb üregeiben, repedéseiben és barlangjaiban a másodlagos kalcitképződmények keletkezését a talajvíz túltelítetté válása okozza. A túltelítettség bekövetkezhet a talajvíz szén-dioxid-tartalmának (C0

2

) csökkenése, a víz elpárolgása és a hőmérséklet csökkenése révén. Minthogy egy adott, viszonylag kisméretű képződmény keletkezési ideje rövid és a zárt rendszerben a hőmérsékletet gyakorlatilag konstansnak tekinthetjük, ezért a legtöbb képződmény létrejöttében a C0

2-tartalom csökkenésének és a víz elpárolgásának a hatása dominált. A karsztbarlangok és képződményeik kialakulására elfogadott és jól ismert elmélet szerint (Hill & Forti, 1986) a talaj humuszrétegén átszüremkedő csapadékvíz a szerves savaktól savas kémhatásúvá válik. A savas víz a kőzetrepedéseken átszivárogva oldja a mészkövet (CaC0

3

) és szén-dioxidot (C0

2

) szabadít fel. A lejátszódó és megfordítható kémiai egyensúlyi reakciók: H

2

0 + C0

2

«H

2

C0

3 CaC0

3 + H

2

C0

3 O Ca

2+ + 2(HC0

3

)~ vagy a két egyenletet összevonással egy (bruttó) egyenletté egyesítve: H

2

0 + C0

2 + CaC0

3 <=> Ca

2+ + 2(HC0

3

V" Eszerint tehát a mészkő oldását a vízben elnyelt C0

2 és a keletkező H

2

C0

3 (szénsav) biztosítja. Az oldatból azután a barlang légterébe kerülve (kis C0

2-tartalom) a C0

2 újra felszabadul, és a mészkő az oldatból újra kiválik. Ekkor jönnek létre a különböző és változatos kalcitformák. Az Esztramos-hegy üregeinek feltételei azonban a klasszikus karsztbarlangokétól jelentősen eltérnek. Hiányoznak például az áramló vízből (pl. patak) keletkező tipikus képződmények: áramlási kövek (flowstones), gyöngyök vagy pizolitok (pearls), sőt a drapériák (draperies) és a baldachinok (baldacchino, bell canopies). A kőfejtő működése miatt eltűnt a felső talajtakaró, ezért a cseppkőképződés gyakorlatilag megszűnt. Csak