Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)
Az Esztramos és környéke középkori történeti földrajzához (Dénes György)
(korábban Kovácsi) és Szőlősardó határán egy 1272. évi oklevélben említett Rednek nevű hely (Dénes, 1996). A rudnik, rednek alak Györffy szerint (1977, 441^45. o.) az ércből nyers vasat termelő embert, földrajzi névi előfordulása pedig a X. századi szláv vasasok telephelyét vagy lakhelyét jelölte. A vasércből annak idején faszéntüzelésű kis kohókban olvasztották a vasat, e műhelyek nyomaira felszíni kohósalaknyomok hívták fel a figyelmet. Három helyen: Imola, Trizs és Felsőkelecsény határában régészeti ásatás fel is tárta az Árpád-kori kis kohók maradványait, és az ásatás során előkerült kormeghatározó leletek szerint a vastermelés itt a IX-X. századtól a XII. század végéig folyhatott (Nováki, 1968). Az ércfeldolgozó telephelyek nyomai a rudabányai nagy érclelőhely körül 10-20 km távolságon belül találhatók. Rudabányán a templom gótikus vaskapujának Anjou-kori német felirata arra enged következtetni, hogy e jelentős vasérclelőhely XIV. századi lakosai és nyilván a lelőhely művelői is akkor már német bányásztelepesek lehettek. A Bódva keleti partján az esztramosi meg a tőle légvonalban mindössze 3 km-nyire lévő martonyi kis- és nagy-/?e£/«<?£-völgyi fő érclelőhelyek mellett a szalonnai Rednek > Rendek-dü\ő menti hegyláb és Hídvégardó határában, a Sas-patak déli partján emelkedő Ruda-o\áa\ is - nevükből ítélve - érclelőhelyeknek számíthattak valaha. Az ércfeldolgozó kis kohásztelepek helyére a Bódvától keletre is kohósalaknyomok utalnak, de régészeti ásatás itt még egyik salaklelőhelyen sem folyt. Salaknyomokat jelentett a szétküldött kérdőív nyomán 1961-ben az akkori községi tanács Tornaszentjakab területéről, amihez meg kell jegyeznem, hogy Tornaszentjakab Hídvégardó felőli határrészéhez tartozik ma a középkori Kovácsi falucska területe is, amelynek - illetve az Árpád-korban ott dolgozó kovácsoknak - emlékét nemcsak a török dúlások idején elpusztult kis település helyét és nevét még feltüntető régi térképek, de a mai térképeken is szereplő Kovács-patak neve máig is őrzi. Kohósalak előfordulásokat jelentett a község területéről 1961-ben a tornabarakonyi tanács is; Tornabarakonynak és a vele szomszédos, ma Tornaszentandráshoz tartozó középkori Kovácsi településnek határán húzódó dombhátnak ma is Slokk-tetö a neve (a Slokk név a 'salak' jelentésű német Schlacke szó alig módosult változata). A mai Tornabarakony helyén más nevű vasműves-település állhatott a tatárjárás előtt, mert a mai község névadója, Barakony - a rendelkezésre álló adatokból következtetve - a tatárjárás után juthatott az elpusztult korábbi település helyének birtokába, ott föltehetőleg udvarházat is épített, és a kor szokásának megfelelően róla nevezték el a kialakult új települést. Korábbi vasműves lakói minden bizonnyal az Esztramos vagy a martonyi vaskőlelőhelyek ércét dolgozták fel, e munkájuk nyomai a kohósalak maradványok. Kohósalakdarab került elő a szalonnai XI. századi templomnak a Nádas-patak menti apszisa mellett az 1972. évi restaurálás alkalmával ásott meszesgödör földhányásából is; minthogy pedig a gödröt a középkori temetkezési szint alá mélyítették, a salak X. vagy XI. századi vaskohászatra utalhat (Dénes, 1973). A Szalonna községtől egy kilométernyire északra, a Nádas-patak keleti oldalán elterülő szántóknak a mai térképeken olvasható Rendek, de egy 1846. évi kéziratos térképen (BAZ megyei Levéltár, Bm. U. 604) még Rednek-áüYó neve vagy a közeli hegyoldal egykori vasérclelőhelyére utal, vagy pedig egy ősi kis vasércfeldolgozó telephely emlékét őrzi. A Nádas-patak menti Rednek > Rendek helynév és a XI. századi templomapszis mellett, a Nádas-patak partján ásott gödörből előkerült kohósalak bizonyára ugyanannak a X-XI. századi vasművességnek az emléke lehet.
