Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)
Az esztramos-hegyi vasérctelep ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)
nést. Mivel itt nem ásványtani vizsgálatból leszűrt információról van szó, ezért a lepidokrokit jelenléte kérdéses. Hematit A „limonit" mellett az Esztramosról legkorábban említett ásvány. Wolf (1869) a hegy melletti Vaskő-völgyből írta le nagy tömbökben, melyek szerinte gyakran a mázsás tömeget is elérték. Koch, Grasselly & Donath (1950) szerint a hegyen található, cm-től dm-es szélességig terjedő hematitkitöltéseket apró, {0001} szerint táblás kristálykák tömött halmazai alkotják. A kicsiny üregecskék falán fenn-nőve megtalálták mm-nél kisebb, romboéderlapok határolta, bázis szerint vékony táblás kristályait. Turtegin (1991) megfigyelései a hematitra vonatkozóan: a VII. szint K-i vágatában hematitcsíkos mészkő fordul elő, melynek vastagsága 0,5-10 cm között változik. A hematitsávok éles átmenet nélkül érintkeznek a mészkővel. A sávok szélein elváltozás vagy limonitos átalakulás nem figyelhető meg (6. ábra). A hematit mikrokristályos (0,0X mm-es szemcsékkel), általában fémfényű, ritkábban fénytelen. A IV. szinti külfejtésben, limonitos mintákban röntgendiffrakciós vizsgálattal a goethittel megegyező mennyiségben mutatott ki hematitot, mely bizonyosan másodlagos eredetű. Az I. szinti táróban a breccsás szerkezetű mészkőklasztokat hematit cementálja. A breccsás kőzettest fokozatosan megy át hematitcsíkos mészkőbe. Az I. szint, külszíni felhagyott kőfejtő ÉK-i falában tömeges hematit található szálban (7. ábra). A hematitban 15-20 cm-es mészkődarabok láthatók. A hematit helyenként sávok alakjában jelenik meg, melyek sokszor lencseszerűen kiszélesednek. A mikroszonda-vizsgálatok szerint a hematit pikkelyek, pikkelyekből összeállt csomók, foltok alakjában jelenik meg a hematitcsíkos mészkőben, és benne olykor baritfoltok és kvarckristályok találhatók. Hematitos mészkő alárendelten az egész É-i perem mentén előfordul. Az É-i hegyoldal DNy-i kőfejtőjében, az É-i peremen több helyen egyaránt megfigyelhető a hematitos mészkő csíkos és breccsás kifejlődése (8. ábra), innen származik egy típusos szép vascsillám megjelenésű példány is Turtegin E. gyűjtéséből. A hematitlencse feltárásától nem messze 15 m széles, vörösagyaggal kitöltött hasadék van hematitos kitöltéssel. Ennek törmelékanyagában az 1,5 m-es átmérőt elérő hematittömbök vannak, melyek általában lekerekítettek. Anyaguk Turtegin (1991) szerint különbözik a mészkőben lévő hematittól, mert sűrűségük nagyobb és ferromágneses tulajdonságúak. Ennek a tisztább, tömeges hematitnak a mikroszonda-vizsgálata kevés baritot és cinnabaritot mutatott ki a hematittal szorosan összenőtt 10-20 pm-es szemcsékben és foltokban. Az innen származó tömött hematitban találtuk meg először a magnetit nyomait 1 mm-t elérő, oktaédcres termetű, benn-nőtt kristályok formájában. Nemegyszer négy-öt oktaéderből álló orientált összenövéseket észleltünk. Az üregek falán az uralkodó vékony táblás hematitkristályok között ritkán 1 mm-t elérő fenn-nőtt magnetitoktaédereket is megfigyeltünk. Mind az oktaéderek fizikai tulajdonságai, mind a röntgendiffrakciós vizsgálat azt bizonyította, hogy az eredetileg képződött magnetit már teljesen hematittá alakult. A magnetit egykori kétségtelen jelenlétét igazoló oktaéderek az ércesedés kezdeti metaszomatikus jellegére utalnak.
