Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

szennyező anyag hatására jön létre (heterogén nukleáció). A vízfelszínre hulló idegen csíra körül kezdődik a lemezes kalcit képződése. Nyugodt és kedvező körülmények között a tócsa vizéből a C0

2 eltávozása (vagy a víz párolgása) miatt a kalcitkristályok a mag körül sugárirányban gyorsan (pár hét alatt) megnövekednek. A keletkező nagy krisztallitokból álló lemezt a víz felületi feszültsége úszva tartja. Mindaddig növekedik (és kisebb sebességgel vastagodik), míg 10-15 cm átmérőt elérve saját tömege hatására a vízteknő fenekére süllyed. Ezen lesüllyedt lemezek vastagodása (kalcittűk képződése révén) folytatódik, időnként újabb lesüllyedő lemezekkel bővül, végül összetorlódott jégtábla halmazához (vagy összedőlt kártyavárhoz) hasonló alakzatot vesz fel. A kusza lemezhalmazokat a vízteknő túltelített oldatából kikristályosodó (általában apró) kalcitkristályok szilárd, egységes halmazzá cementálják össze. A nyitott vízteknőből a C0

2 eltávozása (vagy a víz párolgása) gyors, ezért a kristályosodás nagy túltelítettség mellett folyik, a lemeztorlatot a tetszőleges helyzetű felületekre merőleges irányban apró romboédertűk „pázsitja" vonja be. Csak ritkán következik be olyan helyzet, amikor kis túltelítettség mellett a lemezek élein és csúcsain 3-4 mm méretű kalcitromboéderek is keletkeznek. A lemeztorlatok pázsitjai lehetnek színtelenek (fehérek) a viszonylag szennyeződésmentes tócsákban, lehetnek sötét vörösbarnák a vörösagyagot tartalmazó vízteknőkben, vagy más esetben okker- és

1 sárga színűek. Gyakran előkerültek olyan lemeztorlatok, melyeknek színe intenzív sárga, ezeket karbonáthidroxilapatit szennyezi, ultraibolya fény alatt intenzív sárgán fluoreszkálnak. Előfordulhat, hogy a finom kalcittűkkel borított és időközben megvastagodott lemezfelületekre apró tutajlemezkék is rácementálódnak (20. ábra). Ezek az apró tutajok nem a tömegük miatt süllyedtek a víztócsa aljára, hanem egyéb zavaró körülmények hatására (pl. kiszáradás, a tutajlemezre csepegő víz, lehulló törmelék okozta örvénylés). 10. Kúpok és csészék (pyramids and cups) A kúpok és csészék jellegzetes vízteknőbeli képződmények. Igen sekély, de széles (nagyobb átmérőjű) vízteknő esetén, amikor a teknőfal távol esik, a vízfelszínen pedig a kristályosodást a tócsába időnkénti vízcsepegés gátolja, előfordul, hogy a kristályosodást megindító csíra a fenéken képződik. Ebben az esetben a központi csúcsból kiindulva a kristály közel 45° alatti szögben kúp alakú (felfelé tölcsérszerűen táguló) képződménnyé növekszik. A növekedés gyors (csak egyetlen csíra képződött), ezért kifejlett lapú kristályok helyett a leggyorsabb növekedési irányban (a kalcit föromboédere) egyetlen vázkristály keletkezik (21. ábra), vagyis csésze alakú, belül üreges kristály jön létre (alakos egykristály). Ha idővel a tócsában nagy túltelítettség jönne létre (pl. bepárlódásból), a kezdeti egykristály-kúp külső és belső falán kristálygócok keletkezhetnek, melyek hosszú romboéderes kristályokká növekednek és a kúp állandóan vastagodik. Ekkor a képződmények némileg hasonlítanak a szegélylemezekre, de azoktól eltérően a volt víztükör szintjében nem sima fényes felületet látunk, hanem a hosszú kristálykák végei a víztükör szintjére merőlegesen szabadon meredeznek, vagy pedig háromszögletű szelvényként a víztükör síkjáig emelkedve további növekedésük megszűnik. Amikor a sekély vízteknő aljáról egyetlen pontból nem egykristály, hanem közel párhuzamos, orientált kristályokból álló kúp kezd növekedni (nagyobb a túltelítettség), tömör, gömbszerű alakzatokat kapunk. Ha ezek felfelé növekedésük közben elérik a víztükröt, jellegzetes kehelyszerű képződmény keletkezik (22. ábra).