Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

13. ábra. Szikkadt agyagkérgen képződő (üreges) kalcitkéreg. A képződmény hosszúsága 9 cm. Fig. 13. Calcite crust (hollow) developed on a desiccated clay layer. Length of the formation: 9 cm. Előfordulnak olyan kérgek és bevonatok, melyeknek felszíne nem sima, hanem apró egyenetlenségektől bársonyosan matt. Ezeket az egyenetlenségeket a láthatóság határához közeli apró kalcitkristályok okozzák, jeléül annak, hogy a kéreg (vagy a bevonat) növekedésének végső szakaszában a vízcsorgás már megszűnt, és a parányi kalcitkristályok a szabad légtérben (esetleg sekély, erősen túltelített vízréteg alatt) növekedve keletkeztek a kéreg felszínén. Miután a vízszivárgás véglegesen megszűnt, kedvező feltételek között a kérgeken idővel a légtérből heliktitek (kis túltelítettség) vagy borsókövek (nagy túltelítettség) képződése indulhat meg. Gyakoriak az olyan szeszélyes alakú kérgek, melyek az üregek alján, a padlót vastag rétegben borító agyagrétegen keletkeztek. Szárazabb időszakokban a nedves agyagtakaró kiszikkad, benne zsugorodási repedések keletkeznek. Amikor a vízszivárgás újra megindul, a telített oldatból a kalcitkéreg keletkezése az agyagrétegen gyorsabb, mint az agyag átnedvesedése (duzzadása) és képlékennyé válása, ezért a kalcitkéreg a zsugorodási repedéshálózat alakját veszi fel (13. ábra). Réteges szerkezetű agyagtakaró esetén a felső agyagréteg kiszáradásakor homorú pikkelyenként felszakadozik, és az újra meginduló vízszivárgás ezt a felpattogzott domborzatot örökíti meg kalcitkéregként (14. ábra). A kőfejtő egyes üregeiben a kalciton kívül más anyagú bevonatok is előfordulnak (első ízben 1968-ban figyeltem meg). Ezeknek a bevonatoknak a fő komponense röntgen-pordiffrakciós módszerrel meghatározva hidroxilapatitnak bizonyult, melyet később infravörös spektroszkópiával karbonáthidroxilapatitként pontosítottak (Szakáll, Földvári & Dódony, 1997). A csontokból és guanóból keletkező foszfátosodás jellemző parageneziséhez még a gyakori birnessit (fekete kérgek) és a ritka robcrtsit (vörös szemcsék) tartoznak, az utóbbi azonosítása azonban az Esztramoson ez ideig nem sikerült. Kivételesen, nem jellemző képződményként, a kérgeken a víz áramlási irányára keresztben sekély redők (a mosódeszkáéhoz hasonló barázdák) képződhetnek. A fal egyenetlenségeitől felfodrozódó vízáram ekkor egyes helyekről kalcitot old, más helyeken pedig lerak, és jellegzetes, „gour"-nak (vagy mikrogournak) nevezett folyási rajzolatot hoz létre (15. ábra). A képződés feltétele a lassan áramló vékony vízréteg és esetleg lejtős esésű fal. Könnyen képződik a „mikrogour" a hegyitejjel bevont lejtős falakon.