Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

6. ábra. Borsókő felületén elhelyezkedő apró, vázkristályos kalcitromboéderek összenőtt halmaza. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel, N=280x. Fotó: Várhegyi Gy. Fig. 6. Interlaced pile of little sceletal-crystallic calcite rhombohedra. Scanning electron micrograph. Magnification 280x.; by Gy. Várhegyi féregszerüen csavartak, elágazók, és gyakori hirtelen (néha éles szögű) irányváltozásuk (lásd II. kép a borítón). Színtelenek vagy igen halvány színűek (kevés szennyezés), átlátszók vagy áttetszők. Általában csúcsban végződnek (8. ábra), de előfordulhat gömbös vagy tompa végű heliktit is. Egyetlen közös vonásuk, hogy mindig az üreg légterében képződnek. Keletkezésükre az irodalomban sok elmélet található (párolgás, légáramlás, szennyezés, excentrikus vízellátás, aeroszolos képződés, intrakristályos szivárgás stb. Némelyik szerző alakjuk szerint több típusba sorolja őket, és az egyes típusok képződésére különböző okokat valószínűsítenek (Cser, 1967). A legújabb öszszefoglaló munkákban (Forti & Hill, 1986) a heliktitek belső kapilláris csatornáját (vagy csatornarendszerét) említve a hidrosztatikus nyomás - kapillárishatás összetett elmélet érvényességét valószínűsítik egyértelműen. 7. ábra. Nagyméretű borsókő „sapkával" (leemelhető tetőrész). Magassága 6 cm Fig. 7. A big popcorn with a "cap " (a liftable top). Height: 6 cm