Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

1. ábra. Borsókővel borított karcsú sztalaktit-töredék. Magassága 17 cm, (A tanulmányhoz az összes fotót - ha külön nem jelezzük Kulcsár G. készítette. A példányok Várhegyi Gy. gyűjteményéből származnak.) Fig. 1. Fragment of a slender stalactite covered by popcorns. Height: 17 cm. (Photos: Kulcsár, G; specimens: Várhegyi, Gy. collection). A sztalaktit külsején cseppként lefutó oldat eloszlása a kerület mentén aszimmetrikus lehet, a cseppkő keresztmetszete ekkor kör helyett ellipszoid lesz. Ez a féloldalas növekedés kivételes esetekben olyan mértékű lehet, hogy a sztalaktit szélessége meghaladhatja a hosszméretét, és a sztalaktit zászló alakúvá (görbült síkkal határolt vastag lemezzé) torzul. Gumós sztalaktit alakulhat ki, ha a sztalaktit lefelé növekedésekor eléri egy víztócsa szintjét. Ekkor a sztalaktit végén perem keletkezik (1. 7. alfejezet); kis túltelítés esetén nagy kalcitkristályok nőhetnek ki belőle, melyeket a víz leapadása után a vastagodó cseppkő réteg beborít, és a sztalaktit gumóként kihasasodó körvonalat kap. A sztalaktitok vastagodásakor külső rétegként a szalmacseppkőre rakódó apró kristályok kezdetben tetszőleges orientációjúak lehetnek. Később azonban, minthogy a szalmacseppkőre merőleges helyzetű kalcitromboéderek nőnek a leggyorsabban (az ún. főromboéder), a külső cseppkőkéreg már csak a szalmacseppkő tengelyére a c tengelyükkel merőlegesen álló krisztallitokból tevődik össze. Ezt az orientációt még kifejezettebbé teszi a képződés után a cseppkő belsejében lezajló újrakristályosodás. Újrakristályosodáskor az eredeti krisztalhtoknál jóval nagyobb méretű és egymáshoz képest orientált helyzetű krisztallitok keletkeznek. A cseppkő belső rétegeire ható nyomás és a kis pórusokban jelenlévő kapilláris víz hatására ugyanis az apró szemcsék fokozatosan feloldódnak, és rovásukra a túltelített belső kapilláris vízből kisebb energiatartalmú (szabályosabb és nagyobb méretű) kristályok keletkeznek (illetve növekednek). Az újrakristályosodás lefolyásáról könnyen meggyőződhetünk a cseppkő keresztmetszetét binokuláris mikroszkóppal szemlélve: a sugárirányban átkristályosodott romboéderek több, különböző színű és átlátszóságú elsődleges cseppkőrétegen haladnak át (vagyis c tengelyük mentén színzónásak). A cseppkövek keresztmetszete tükrözi a cseppkő teljes keletkezési mechanizmusát. A cseppkövek belseje a fa évgyűrűihez hasonló koncentrikus körgyűrűkből áll (a sztalaktitok ezenkívül középen még a szalmacseppkő körszelvényű üregét és falát is tartalmazzák). Az egyes gyűrűk az élő fák növekedéséhez hasonlóan szezonális eredetűek: tavasszal nagyobb a vízhozam, ezért vastagabb (és gyakran szennyezőktől erősebben színezett) gyűrű keletkezik, mint a csapadékszegény évszakokban (2. ábra). A cseppkő „évgyűrűin" kívül azonban genetikájának egyéb mozzanatai is leolvashatók: mikor lepte el a víz és növekedett rajta víz alatti képződményként kalcit kristályréteg; mikor vastagodott nem cseppkőeredetű kéreggel vagy borsókővel; mikor folyt rá a szabad légtérben hegyitej réteg; vagy folytatódott-e még egyszer a cseppkőképződési időszak, stb.