Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. V. 79-108. Miskolc, 1997 AZ ESZTRAMOS-HEGYI KALCITKÉPZŐDMÉNYEK GENETIKÁJA Genesis of calcite formations of the Esztramos Hill VÁRHEGYI Győző Abstract: The study gives a survey of the types and genesis of the calcite-speleothems that came to light at the end of the 60's and at the beginning of the 70's. [Through the analysis of their morphology the calcite formations are grouped into 14 subdivisions, the'conditions of their origins are reconstructed an interpretation on the formation-mechanism is deduced. This interpretation is partly different from that of the known in the literature (helictites, moonmilk, rims, etc.) AtJhe end it is concluded, that in the investigated parts of the limestone quarry the speleothems originated in the lower concentrationterritory by the carbonate dissolubility and evaporation mechanism, instead of the classical hydro carbonatic dissolution and C0

2 deliberation mechanism. Összefoglalás: A tanulmány az esztramos-hegyi kőfejtő üregrendszereiben a 60-as évek végén és a 70-es évek elején előkerült kalcitkiválások típusairól és azok genetikájáról ad áttekintést. A 14 alfejezetbe osztott kiválások morfológiájának elemzésével a képződési feltételeket rekonstruálja, és egyes képződménytípusok (heliktit, hegyitej, szegélylemez stb.) keletkezési mechanizmusára a szakirodalomban találhatótól eltérő értelmezést vezet le. Összességében megállapítja, hogy a mészkőhegy vizsgált részének képződményei merőben eltérnek a karsztos barlangok szokásos képződményeitől. Az eltérés alapvető oka a klasszikus hidrogén-karbonátos oldás és szén-dioxid-kiválás elmélete helyett a lényegesen kisebb koncentrációtartományra érvényes karbonátoldhatóság és párolgás révén bekövetkező kiválási mechanizmus érvényesülésében keresendő. Bevezetés Az Esztramos mészkőhegyét fejtő kőbánya a 60-as évek végén és a 70-es évek elején folyamatosan működött, kitermelt kőzetét a vaskohászatban nagy mennyiségben igényelt salakképző anyagként használták fel. Ebben a mintegy ötéves időszakban törték át a kőfejtő északi és déli udvara közötti mészkőfalat és alakult ki a bánya (felső) udvarának ENy-DK irányú tágas területe. Az udvar középső részén ekkor kezdték el az új törőmű és szállítóberendezés létesítését. A két bányaudvar egyesítése után feleslegessé vált a nyugati oldalon fekvő alagút, mely addig a két udvart összekötötte, és a közlekedést biztosította. A hegy eredetileg ferde teteje miatt az udvar nyugati oldala jóval alacsonyabb volt, tehát a termelt mészkő nagyobb részét a keleti oldal mintegy 25 m magas falának fejtése szolgáltatta. Ezt a falat a 80-as években az udvar szintjéig letermelték. A kőfejtő falában fejtéskor nagyon sok üreg tárult fel. Méretük az ökölnyitől a többméteresig terjedt. Gyakoriságuk alapján valószínű, hogy az egész hegy belsejét másodlagos kalcitképződmények borítják, melyek a keletkezési feltételek folyamatos helyi változása miatt igen eltérőek. Hasonló képződmények találhatók a bánya kezdeti szakaszában a hegy déli lejtőjére kihordott meddőhányón. Ez a meddő mázsás-tonnás méretű sziklák breccsájából áll, melyeket eredeti helyükön a fugákat kitöltő sötét vörösbarna agyag, (vizes oldatból kivált) kalcitkristályok és más kalcitképződmények cementálnak össze. A kőfejtő területén az üregek képződményei mind kalcitból állnak, több tucat röntgendiffrakciós felvétel sem mutatta ki a kalcium-karbonát más polimorfját. Hasonló