Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy hidrogeológiai és szpeleológiai kutatásának eredményei (Lénárt László)

A mélyebb szintek barlangjaiban a törésvonalak uralkodó iránya egyértelműen ÉÉK-DDNy-i, s ez jó egyezést mutat többek között a Bükk hegység Létrási-Vizesbarlangjában mért tektonikai vonalakkal. Emellett az ÉÉNy-DDK-i csapásirányú törésvonalak jelentősek. A felsőbb szintet képviselő Földvári-barlangon ÉK-DNy-i, ill. ÉÉNy-DDK-i törések mennek keresztül. Az egykori, letermelt barlangokban ezek mellett az ÉNy-DK-i, ill. É-D-i törésvonalak is jól kimutathatók voltak. A törésvonalak dőlésszöge meredek, általában 70-80° körüliek. A terület tektonikai vonalait az 1. ábra szemlélteti. Vízfajták az esztramosi barlangokban A terület alsó szintjein lévő Rákóczi 1. sz. barlang tavai és a Rákóczi 2. sz. barlang (= Surrantós-barlang) tavai a helyi karsztvízszintet jelölik, s hozzávetőlegesen megfelelnek a hegy lábánál folyó Bódva vízszintjének. Ezen barlangokban általánosan jellemző a szivárgó, csepegő vizek jelenléte, melyek a cseppkövek fejlődésében ma is meghatározó szerepet játszanak. A felsőbb szinten lévő barlangokban csak szivárgó, csepegő vizekkel találkozunk, elvétve apró pocsolyákkal, melyekben „bepárlódó" képződmények fordulnak elő. Miután a barlangok feletti mészkőtakaró egy részét már letermelték, és a robbantások a kőzet litoklázisait időről időre felnyitják, a lenti képződmények egyre inkább szennyeződnek a bejutó portól és a vízzel szállított szennyezéstől. A robbantásokkal megváltoztatott szivárgási viszonyok káros hatásának csökkentésére az alsó szinten lévő fokozottan védett barlangok számára egy 60°-os „szivárgási védőpillér" kijelölését tartottam fontosnak, mely jól egybeesik az egyéb szempontok miatti védőpillérkijelöléssel. Bár az irodalomban többször történt utalás vízminták begyűjtésére, elemzési eredményt csak az I. táblázatban közölt formában találtam. Látható, hogy az egymással csak hidrológiai kapcsolatban álló két tó vízminősége között nincs lényeges különbség. Érdekes, hogy a később vett vizek magasabb keménységűek, de sem a mintavétel módjára, sem az elemzés módszerére nem találtam utalást. Szlabóczky (1985) hidrogeológiai szakvéleményében azt írja, hogy az esztramosi bányaudvaron folyó tevékenységnek vízszennyező hatása lehet a szalonnai karsztaknára, ha a bányaművelés eléri a tervezett 240 m tszf.-i magasságot. (A szennyezési veszély csökkentése érdekében ő 260 m tszf.-i végső művelési szintet javasol.) Az esztramosi kutatófúrások kőzetszerkezeti adatai alapján (II. táblázat) közvetve a barlangok vizének szennyeződési lehetőségeire is kitér. A „tömör" zónákra 0,1-0,01 m/nap, a litoklázisos, tört zónára 0,1-5 m/nap, míg a vetődéses és barlangos zónákra 5-100 m/nap átlagos szivárgási tényezőt ad meg. Ez azt is jelenti, hogy a barlangok felszíni szennyezésére ő is lehetőséget lát. Szerinte a területen 27 feltárt barlang, valamint a legfelső bányaszinten két víznyelő található. (A terület ismeretében ezeket inkább a robbantások által feltárt barlangroncsoknak tekintem.)