Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy hidrogeológiai és szpeleológiai kutatásának eredményei (Lénárt László)

A barlangok keletkezése ma még erősen vitatott, valószínű a hidegvizes és a melegvizes fázisok többszöri váltakozása. A 320 m tszf.-i szintek üregei feltételezhetően hazánk legidősebb máig fennmaradt barlangjai voltak, mivel a felső pliocénban már szabad légterük volt. A Földvári Aladár-barlangot és a Rákóczi 1. sz. barlangot a X. Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszus tiszteletére 1989-ben a szakmai idegenforgalom céljaira kiépítették. Áttekintő földtani, tektonikai, vízföldtani ismertetés Földtani vázlat Az Esztramos-hegy a Rudabánya-tornaszentandrási vonulat legészakibb, felszíni tagja. Fő tömegét wettersteini mészkő alkotja, a Bódva felőli letörés mentén pedig alsó anisusi gutensteini dolomit található (Kordos, 1973). A bódvarákói oldalon a mészkő agyagpalával váltakozik (Szlabóczky, 1985). A barlangok csaknem kivétel nélkül a wettersteini mészkőben találhatók. Pantó (1956) szerint az esztramosi vasérc a triász mészkőben, a dolomitot határoló vetőkhöz közel helyezkedett el. A földtani és bányaföldtani viszonyokat részletesen tárgyalja ugyanebben a kötetben Turtegin (1997). Tektonikai vázlat A kőbánya területén a barlangok egy részét és a hasadékokat a középső pliocéntől a középső-pleisztocénig terjedő, gerincesfaunával jellemzett agyag tölti ki. A kitöltések korának és egymáshoz viszonyított helyzetének ismeretében a középső pleisztocénben, a pliocén-pleisztocén határon és a középső pliocénben történt, függőleges hasadékokat létrehozó mozgásokat lehetett regisztrálni. A helyi mozgásokat összevetve a Kárpát-medence, majd a Rudabányai-vonulat és az Alsó-hegy tektonikai viszonyaival, megállapítható volt az Esztramos különálló, „sziget" jellege (Kordos, 1973). Szlabóczky (1985) szerint a vizsgált terület Magyarország egyik legjelentősebb nagyszerkezeti vonalán, a Darnó-övben helyezkedik el. A Bódva völgye is tektonikus eredetű, mivel ott alakult ki, ahol a triász alaphegység 100-300 m mélyre süllyedt. E törcsrendszerek lehetőséget teremtettek a hidrotermás folyamatoknak, ami részben ércképződésben, részben elemi karsztos formákban jut kifejezésre. Kordos (1974) úgy tapasztalta, hogy a feltárt és vörösagyaggal kitöltött hasadékok párhuzamosan rendeződnek, EK-DNy-i csapásúak, függőlegesek és különböző szélességűek. A tágabb környezet hegységszerkezeti vizsgálatából arra a következtetésre jutott, hogy az Esztramos különálló, szigetszerű rögként viselkedett a pliocén és a negyedidőszak folyamán. A mozgások az alsó és középső pleisztocén során játszódhattal le, felújítva a pleisztocén előtti töréseket. A függőleges elmozdulást csak gyenge (kb. 5°-os) D-re billenésben lehet rögzíteni. Az esztramosi Rákóczi-barlangok szivárgáshidraulikai védőidomának megszerkesztéséhez végzett dőlésszög-dőlésirány mérések alapján egyértelművé vált, hogy bár a területet a tér minden irányában előforduló törések szabdalják, ezek közül csak néhány jelent kitüntetett irányt, melyben a nagy barlangok kialakultak, általában a szerkezeti vonalak találkozásánál (Lénárt, 1990; 1. ábra).