Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi vasércbánya földtani viszonyai (Turtegin Elek)

földtani felépítés ismeretességének megváltozása maga után vonta az ércesedések újraértékelésének igényét. Az esztramosi ércföldtani felvételeket 1988-ban Nagy G. (MAFI) kezdte meg. A reambulációs munkákba 1989 nyarától a szerző is bekapcsolódott. Az Esztramoson az ércbánya elérhető feltárásai és a régi bányadokumentációk részletes vizsgálatai alapján kétféle ércesedést kell megkülönböztetnünk: a) hidrotermás-metaszomatikus, sziderites-ankerites, szulfidos ércesedés; b) sztratiform jellegű hematitos ércesedés a steinalmi mészkőben a) Hidrotermás-metaszomatikus, sziderites-ankerites, szulfidos ércesedés. Az ércesedés az alsó anisusi gutensteini dolomit és a középső anisusi steinalmi mészkő tektonikus érintkezési zónájához kötődik. Ezen szerkezeti vonal lefutása az ércbánya alsó szintjeinek feltárásai alapján 325°/40° értékkel jellemezhető, a magasabb szinteken dőlésszöge meredekebbé válik, helyenként eléri a 60-70°-ot is. Az érc az előbbi pikkelyeződéshez kötődő, de attól eltérő lefutású hasadékokat tölt ki, fő tömege a tektonikus zóna DK-i oldalán, a mészkőben található, de az ENy-i oldal dolomitjában is ismerünk kisebb érctesteket (5. ábra). A tektonikusán preformált, majd a helyben áthalmozott és zömében limonittá átalakult, érccel kitöltött hasadékok ércanyagát a külszínről, majd mélyműveletekkel folytatott bányászkodás szinte teljesen lefejtette. Az ércesedett hasadékok csapása a régi fejtési térképek és szelvények alapján 33°213°-nak adódik, a dőlésük ÉNy-i, 70-80°-nak. A műrevaló érctest csapáshosszúsága a IL szinten («265 m tszf.) 230 m, a szélessége 30 m. Ugyanezen jellemzők a VII. szinten (»175 m. tszf.) 60 m, illetve 5 m. A lefejtett érctest alakját jól szemlélteti a fejtési térképek alapján szerkesztett axonometrikus kép (6. ábra). Az 1960-as évek bányászati kutatásai alapján megállapítható, hogy az ércesedett fő hasadék a jelenlegi karsztvíz szintje alatt tovább szűkül (Pantó, 1961). Az ércesedést EEK-i irányban a morfológiából adódóan lehatárolhatjuk. DDNy-i irányban az egykori külfejtés feltárásai és Pantó (1961) adatai alapján az érc kiékelődik és elagyagosodik. A működő mészkőbánya törmelékfolyása lehetetlenné teszi az ércesedés felszíni követését, de minden bizonnyal az érces csapás DDNy-i folytatásának tekinthetjük a Rákóibarlangban és a környékén található kutatógödrökben (régi Alexander bányatelek) tanulmányozható, ankeritesedett mészkövet és 5-10 cm vastagságú limonitos télért. A limonitosodott érc szöveti megjelenése és kémiai összetétele rendkívül változatos. Az 1. táblázatban közöljük néhány, általunk jellemzőnek tartott érctípus egy-egy példányának elemzési adatait (az elemzések a MAFI Kémiai Laboratóriumában készültek).