Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi vasércbánya földtani viszonyai (Turtegin Elek)

- másodlagos ércfelhalmozódások (esztramosi barlangüregek). Az Esztramos ércesedéséről a következőket állapította meg: a mészkő-dolomit határral párhuzamos tektonikus hasadékrendszer mentén, több szakaszban, különféle ércképző folyamatok zajlottak le. A magmás eredetű, érchozó oldatok elsődleges folyamatok révén a hasadékrendszer egyes részein hematitkiválást, máshol hajszálerek mentén sziderites helyettesítést eredményeztek. A főhasadékok mentén lejátszódó utólagos elváltozások mindkét ércfajtából okkeres hasadékkitöltéseket hoztak létre. A hegy ENy-i előterében elterülő Bódvaszilas-Komjáti-medence pannon összletében talált hematit alapján Radócz (1965) megállapítja, hogy a medencét övező alaphegység-keret már az alsó pannonban a maihoz hasonló, kiemelt helyzetben volt. A hatvanas évek elejétől a mészkőbányászat által feltárt barlangüregek kitöltését Jánossy (1980) vizsgálta. Az üregkitöltések korát a középső pliocéntől a középső pleisztocénig határozta meg. Az alaphegységi képződmények kutatásának újabb lökést adtak a Balogh K. kezdeményezésére megindult Conodonta-vizsgálatok. Ezek szolgáltattak először megbízható és tömeges paleontológiái adatokat a hegység - korábban nehezen tagolható - képződményeiből. A Kovács S. által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a korábban ladininak tartott képződmények kora a középső anisusitól a felső nóriig terjed és a hegységben egy enyhén metamorf és egy nem metamorf triász sorozat különíthető el. Az Esztramosról megállapították, hogy annak rétegsora E-ról D felé átbuktatott. Véleményük szerint a rétegsorhoz tartozik a hegy É-i oldalának sötétszürke gutensteini dolomitja. A dolomitból fejlődik ki a hegy tetejének kristályos szövetű, világos mészköve, amelyet az ún. steinalmi mészkővel azonosítottak. A világos mészkő a hegy DK-i oldalán fokozatosan megy át az ugyancsak metamorfizált lemezes, tűzköves mészkőbe (Balogh & Kovács, 1977). A M. Áll. Földtani Intézet 1978-ban kezdte meg a hegység komplex földtani kutatását. A kutatás feladata a terület földtani ismertességének 1:25 000-es méretarányú térképlapokon történő összefoglalása volt. A reambuláció első, munkahipotézis szintű öszszefoglalása 1984-ben készült el (Grill et ai., 1984). A hegység nyomtatott földtani térképe 1988-ban jelent meg. Sajnálatos tény azonban, hogy a munka eredményeit tartalmazó, a széles szakmai közönség számára is hozzáférhető monográfia megjelenése gazdasági okok miatt - a mai napig várat magára. Az Esztramos és környezetének földtani felvételezését Less (1979) végezte. A részletes földtani térképezés eredményeként sikerült térképileg is szétválasztani a metamorf és nem metamorf képződményeket (3. ábra). Véleménye szerint az Esztramos ÉNy-i oldalát alkotó sötétszürke, jól rétegzett gutensteini dolomit nem szenvedett metamorfózist. Elveti Balogh & Kovács (1977) álláspontját, mely szerint a dolomitból fokozatos átmenettel fejlődik ki az Esztramos fő tömegét alkotó világos mészkő. Véleménye szerint a dolomit és a mészkő vetővel érintkezik, ennek mentén jött létre az ércesedés. A hegy DNy-i oldalán a rétegsort D-ről É felé normális településűnek vélte. A rétegek korának megállapítására Kovács (1986) elvégezte a hegytetőt alkotó kristályos mészkő és a tűzköves mészkőcsoport átmenetét feltáró szelvény mintaanyagának Conodonta-vizsgálatát. A vizsgálatok alapján bebizonyosodott a medence fáciesű tűzköves mészkőcsoportról felső anisusi-ladini (pelsói-longobárd) kora. A szelvény rétegeinek kora a világos mészkőtől a tűzköves mészkőcsoport teteje felé fiatalodik, ami megerősíti