Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi vasércbányászat története levéltári források alapján (Turtegin Elek)

tovább növelte, hogy a bánya érckészlete rohamosan csökkent. A kedvező helyi adottságokat kihasználandó, tervbe vették az ózdi vasolvasztók mészkővel való ellátását. A mészkő minősége a vasgyárnak megfelelt, így 1948-tól megkezdték kitermelését és szállítását Ózdra.

29 1949 januárjával a Minisztertanács 4/1949 sz. rendeletével létrehozta az Ércbányászati Nemzeti Vállalatot, amelynek telephelyei között szerepelt a Tornaszentandrási Vasérc- és Mészkőbánya is. Az 1949. március 28-án kelt átadási jegyzőkönyv szerint a bánya személyi állománya akkor 2 fő műszaki, 5 fő adminisztrátor és 131 fő fizikai alkalmazottból állt.

30 1950 februárjától az ankerit kitermelését megszüntették, majd 1951 júniusában a barnavasérc termelése is leállt.

31 1956 július 19-én az Ércbányászati Feltáró Vállalat megkezdte a VII. szint és a VI. szint közötti, valamint a VII. szint alatti, mintegy 15 000 t nyilvántartott barnavasérckészlet lefejtését. A feltáró, fejtés-előkészítési munkálatok során fedezték fel a világhírű esztramosi barlangokat. 1960 szeptember 1-én, 13 700 t vasérc lefejtése után a vállalat vezetősége kérte az üzem felszámolását. A Nehézipari Minisztérium Érc- és Ásványbányászati Főosztálya az év október 6-án hozzájárult a vasérctermelés beszüntetéséhez. 1960. december 12-én a Miskolci Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség az üzemet és annak bejelentett vezetőjét a 3409/1960. alatt a bányahatósági nyilvántartásból törölte. A 3. ábrán bemutatott termelési adatokból érzékelhető, hogy az esztramosi ércbányászat mindvégig kisüzemi szinten maradt. Gazdasági jelentősége csak az I. világháborút követően növekedett meg. Jegyzetek - Notes 1 A Felső-Bódva-völgy vasművességével foglalkozó munkák: Heckenast G. (1968): A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest. Dénes Gy. (1972): Középkori vastermelés a Bódvától K-re és a tornaszentandrási ikerszentélyes templom. HOM Évk., 11, 83-103., Dénes Gy. (1983): A bódvaszilasi medence 700 éves története. Borsodi Kismonográfiák XIX., HOM, Miskolc. Hadobás S. (1988): A martonyi vasércbányászat. In: Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből, III. kötet. 163-173. NME, Miskolc. Dénes Gy. (1997): Az Esztramos és környéke középkori történeti földrajzához. Topogr. Mineral. Hung., V, 15-30. 2 Gewerkenbuch. Schmöllnitz. Tom. VI. Z. 22. Florian Eisen Gruben Gewerkschaft. 1834. Kézirat, Státny Ustredny Bansky Archiv, Banská Stiavnica, Szlovákia (a továbbiakban: SUBA), Inv. c.: 519. 3 Gewerkenbuch. Schmöllnitz Tom. VI. Z. 6. Adam Eisen Gruben Gewerkschaft. 1848. Kézirat, SUBA, Inv. e.:504. 4 A tornaszentandrási vasércbánya múltját tárgyaló történeti leírás (1834-től 1927-ig). Diósgyőr-Vasgyár 1929.V.17. DIMAG Rt. Irattára, Diósgyőr. 24. csomag, Jelzet nélk. 5 A 3. pontban hivatkozott bányatársulati könyv tulajdonosokra vonatkozó bejegyzései alapján 6 Bányatársulati könyv. Szepes-Iglói m. kir. Bányakapitányság VII. k. 56. lap. Alexander. Kézirat, SUBA, Inv. c.:969. 7 A rozsnyói bányabiztossági kerületben fennálló bányák statisztikai adatai. Kézirat, §UBA, KR (Komissarat Roznava) 387-388. 8 A 3. és 6. pontban hivatkozott bányatársulati könyv tulajdonosokra vonatkozó bejegyzései alapján. 9 A 4. pontban hivatkozott történeti összeállítás alapján. 10 Bányatársulati könyv. Szepes-Iglói m. kir. Bányakapitányság VII. köt. 235. lap. Kézirat, SUBA, Inv. c.: 1142. " Adatok a m. kir. kincstári bányászat és az azzal rokon ágazatok 1894. évi állapotáról. Kiadja a m. kir. Pénzügyminisztérium, Budapest, 1895. p. 100. 12 A 4. pontban hivatkozott történeti összeállítás alapján 13 A 11. pontban hivatkozott kiadvány 1894 - 1908 évi kötetei alapján. 14 Adatok a m. kir. kincstári bányászat és az azzal rokon ágazatok 1908. évi állapotáról. Kiadja a m. kir. Pénzügyminisztérium, Budapest, 1912. p. 150.