Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi vasércbányászat története levéltári források alapján (Turtegin Elek)

Az esztramosi vasércbányászatról a - jelenleg ismert - első írásos emlék 1834-böl származik. A magyar kincstár akkor szerezte meg az esztramosi ércesedés Szentandrás (ma: Tornaszentandrás) község határába eső részének bányászati jogát. A Flórián védnév alatt bejegyzett bányászat ekkor még külszíni fejtésekben folyt.

2 1848-ban az ércesedés Rákó (ma: Bódvarákó) határában lévő részén magánosok kezdték meg a bányászatot. A szomolnoki bányakapitányság által Ádám néven adományozott hosszmérték tulajdonjogát fele részben a Kassa melletti, miszlokai Johann Eisenhütten Gesellschaft, fele részben Rudnay Ádám birtokolta.

3 A kincstári bányarész érctermelése 1853 és 1868 között összesen 9381,9 t barnavasérc volt, oly módon, hogy a havi termelés 101 és 961 között ingadozott. A kitermelt ércet szekereken szállították Rozsnyóra.

4 Az érctermelést 1868-ban feltehetően a szállítási nehézségek miatt beszüntették. 1870-ben Rudnay Ádám örököseitől az Ádám hosszmérték tulajdonjogának felét gr. Keglevich Gyula és gr. Keglevich Béla rákói földbirtokosok vásárolták meg. 1873-ban a budapesti székhelyű Ganz és Társa Vasöntöde Rt. szerezte meg 2000 Ft-ért a miszlokai vasgyár és 6000 Ft-ért a Keglevich testvérek tulajdonhányadát.

5 Ugyanabban az évben az Alexander védnéven adományozott bányatelekkel lefedték az ércesedés rákói határba eső, fennmaradt részét.

6 A rozsnyói bányabiztosságnál vezetett statisztikai ívek tanúsága szerint 1873 és 1892 között, évente 4-5 munkást alkalmazva, külszíni fejtésekkel folyamatosan termeltek.

7 A termelés mennyiségére adat nem volt található. 1892- ben a Ganz és Társa-féle jogosítványokat a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. vásárolta meg.

8 1893- ban a kincstári bányarészen a Rozsnyói M. Kir. Bányahivatal megkezdte az érctest mélyszinti feltárását. A munkálatok irányítását Branszky Vendel bányatanácsos végezte. Kb. 200 m tszf. magasságban (jelenlegi VI. szint) kihajtották a Flórián-altárót, 250 m tszf. magasságban (jelenlegi IV. szint) pedig egy kutatótárót hajtottak a külfejtés talpa alá. A két tárót gurítóval kötötték össze (1. ábra). Branszky Vendel az elvégzett feltárások alapján az oxidos érc mennyiségét 300 000t-ra becsülte.

9 1893. december 31-ével a Flórián hosszmértéket bányatelekké „fektették át".

10 A feltáró munkálatokat 1899 szeptemberéig befejezték, és megkezdődhetett az érctermelés. A termeivény vörösvaskőből (hematit) és barnavaskőből (limonit) állt. Az érc átlagos vastartalma 30-40% körül mozgott. A feltárás során kitermelt ércet először szekereken szállították a tornai vasútállomásra, onnan vasúton Tiszolcra a kincstári vasgyárba

1 , majd 1896-tól - a Bódva-völgyi vasút üzembe állításától kezdve - vasúton Diósgyőrbe.

12 A bányaüzemben átlagosan 4-6 munkás és 1 altiszt dolgozott. A mélyszinti termelésnél az alulról felfelé haladó, 2 m-es osztásközü fotepászta fejtésmódot alkalmazták. A termelt érc mennyisége az évi 10 t minimumtól a 197 t maximumig rendkívül változó volt.

13 Az esztramosi bányászat történetének ezen szakasza 1907-ben zárult le, amikor az üzemet beszüntették, csak fenntartást végeztek.

14 1913 augusztusától a kincstári bányarész a Zólyombrézói M. Kir. Vasgyár fennhatósága alól átkerült a Diósgyőri M. Kir. Vas- és Acélgyár rozsnyói székhelyű bányászati osztályának felügyelete alá.

15 Az első világháború idején a kincstári bánya hányójáról 10 vagon ércet szállítottak Diósgyőrbe a háború miatt kiesett varesi érc pótlásául, kísérletképpen a Martin-műhöz.

16