Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy számítógépes térbeli ábrázolása természetvédelmi feladatok megoldásához (Kovács Zsolt)

A bányászat által átalakított környezet bemutatására, a tájrendezés tervezésére és az ehhez kapcsolódó döntéshozatali folyamat könnyítésére alkalmasak lehetnek különféle térképek, rajzok, fényképfelvételek, amelyek az adott területet egy adott időpillanatban, meghatározott nézőpontból, valamely vetítési módszerrel síkfelületre, többnyire papírra képezik le. A vizuális megjelenítés egyik lehetőségét a számítástechnika nyújtja. Az Esztramos-hegy mai felszínét, a meddőhányók, mélybeli kutatóvágatok elhelyezkedését számítógép segítségével előállított nézeteken mutatjuk be (1., 2., 3. ábra). Az ábrasorozat a területről rendelkezésre álló részletes bányaművelési térkép számítógépbe digitalizálása után készült ún. fotorealisztikus megjelenítés, mely szemléletességével a tervezési feladatokat megkönnyíti. Az esztramosi bányaterület mai állapota és a kapcsolódó természetvédelmi, tájrendezési feladatok Az esztramosi mészkőbánya és kiszolgáló létesítményei mintegy 2 km

2 területen fekszenek. A bányanyitás tájképi szempontból kifejezetten előnytelen helyen, a hegy tetején történt. A művelés során lefejtették az eredetileg 380 m tszf. magasságú hegy csúcsi részét, így jelenlegi legmagasabb pontja 349 m magasságban van. A mészkő fejtése során több szintet alakítottak ki. Jelenleg a legmagasabban fekvő, legnagyobb kiterjedésű bányaudvar 308-312 m tszf. magasságban helyezkedik el. E szintről nyílik a 130 m mély ledobóakna, melyen az aprított mészkőtörmeléket a termelés során a vasérckutató tárókba jutatták, s innen szállították a felszínre a letermelt anyagot. A szint déli peremén, 311 m magasságban található a fokozottan védett Földvári-barlang lejárata. A központi résztől EK felé három bányaszint (294, 280 és 275 m tszf), az északi oldalban két kisebb bányaudvar (280 m tszf.) a délnyugati oldalban egy jelentősebb (293 m tszf.) fejtési szint nyílik. A vasérckutató tárórendszer két bejárata a hegy ENy-i lábánál, 179 m. tszf magasságban nyílik, egymástól 80 méter távolságra. A szivattyútelep vágatának kivételével a tárók kb. 180 m tszf. magasságban futnak a hegy belseje felé, egymással több helyen összekapcsolódva. A vágathálózat 19 karsztüreget tárt fel összesen 850 méter hosszban, melyek közül legjelentősebbek a Rákóczi-barlang és a Surrantós-barlang. Termelés legutóbb a bánya ÉK-i részén folyt, a tervezett évi fél millió tonnánál szerényebb mértékben. A bányaterület északnyugati és déli része (a látkép szempontjából jelentős megmaradt hegyorom ill. a fokozottan védett Rákóczi-, Surrantós- és Földvári-barlangok felszíni védőpillére) 1985-86 óta fejtési tilalom alá esik. A védőpillérbe nem eső részeket az 1995-ben jóváhagyott bányaműszaki üzemi terv szerint a 240 m tszf. szintig tervezték lefejteni, de 1996 óta a művelés szünetel. A végleges felhagyás után a tájrendezéskor a terep helyenkénti elegyengetésére, földtakarásra, növényzetesítésre, a bányászat nem hasznosítható tárgyainak eltávolítására van szükség. Jelentős feladat a védett természeti értékek megóvása, a tájkép minél esztétikusabb kialakítása. Figyelembe kell venni, hogy a bánya tágabb környezetében jelentős a turizmus, valamint a hegy védett, kiemelkedően szép kristálykiválásokat, cseppköveket magába foglaló barlangjai potenciális célpontjai a fizető idegenforgalomnak. A Földvári-barlang környezetében kis pihenőpark kialakítása célszerű lehet a barlanglátogatók számára. Egy esetleges komplexebb, nagyobb igényű hasznosítása lehetne a területnek az idegenforgalmi célú kiépítés. Az egykori mészkőledobó aknába liftet szerelve egy túra során megtekinthetőek lennének a tárókból nyíló, látogatók számára kiépített barlangok