Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Karbonáthidroxilapatitos ásványparagenezis az Esztramos-hegyről (Szakáll Sándor, Földvári Mária & Dódony István)

Figyelembe véve Hill & Forti (1986) adatait, melyek szerint a birnessit a világ számos barlangjából ismeretes, mint az apatittal együttesen kivált Mn-oxidos fázisok jellegzetes elegyrésze, nem meglepő jelenléte az Esztramoson sem. Azok a koromfekete Mn-oxidok, melyek az apatitos kiválásokban opálos fényű ereket/sávokat alkotnak, az előbbi mintákhoz képest jobban kristályosodottak (HOM 21712). Az elektrondiffrakciós vizsgálat alapján ezek hollandit-szerkezetü Mn-ásványok. Pontos besorolásukhoz kémiai elemzés lenne szükséges. Egyes fekete 0,5-1 cm-es Mn-tartalmú kérgek és erek TEM-vizsgálata azok manganithoz való nagy hasonlóságát bizonyította. Természetesen ezek mellett más Mn-oxid megjelenéseket is megfigyeltünk (pl. laza földes halmazok, wad-szerű megjelenések; lilásbarna, a ranciéithez hasonló pikkelyek), azonban ezekről nem készült műszeres vizsgálat. Az elvégzett EDXelemzések szerint a Mn-oxidos kiválásokban a mangán mellett csökkenő mennyiségi sorrendben az alábbi elemek voltak kimutathatóak: Ca, K, Fe és Zn. Az apatit műszeres vizsgálatának eredménye A rutin röntgen-pordiffraktométeres vizsgálatok alapján az apatit-csoporton belül nem lehet az egyes fajokat megbízhatóan megkülönböztetni. A legkülönbözőbb megjelenésű apatitos minták diffraktogramjain 30-35 reflexiót észleltünk, melyek közt az apatiton kívül csak a kalcit reflexióit lehetett azonosítani. A mintákban a d értékek és az intenzitásviszonyok alapján a hidroxilapatit a legvalószínűbb apatitásvány, de jó egyezést tapasztaltunk a karbonáthidroxilapatittal is. Az apatit-csoporton belüli pontosabb elkülönítés végett készített infravörös spektroszkópos felvételeken mind az OFI-, mind a COrCsoportra jellemző sávok megjelentek (I. táblázat). Az 1420-1460 cm"

1-es sáv felhasadása és a 715 cmf'-es kalcitsáv hiánya egyértelműen jelzi, hogy nem a kalcit, hanem az apatit szerkezete tartalmazza a karbonátiont. Ezek szerint tehát ásványunk egyértelműen karbonáthidroxilapatit (6. ábra). A röntgenspektrométeres felvétel a lemezes-kérges megjelenésű apatitos mintákból kis mennyiségben az Mn, Fe, Zn és Cu elemeket mutatta ki. A karbonáthidroxilapatit Hill & Forti (1986) szerint az egyik leggyakoribb barlangi foszfátásvány. Az irodalmi adatok szerint előfordulása és megjelenése igen hasonló az Esztramos-hegyi karbonáthidroxilapatitéhoz. Köszönetnyilvánítás A röntgen-pordiffraktométeres vizsgálatok egy része az ELTE Ásványtani Tanszékén készült, ezúton is megköszönjük a vizsgálatokban közreműködők (Jánosi Melinda, dr. Weiszburg Tamás) segítségét. Megköszönjük a vizsgálatok céljára számunkra átadott nagyszámú apatitos mintát Horváth Istvánnak (Miskolc), dr. Várhegyi Győzőnek (Budapest) és a Miskolci Ásványbarát Kör tagjainak. Irodalom - References Cramer, H., Kolb, H. & Vígh, J. (1931): Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebirge. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitt. über Höhlen- und Karstforschung, 1931 (1), 3-19. Farmer, V. C. (1974): The infrared spectra of minerals. Mineralogical Society. London. Hill, C.A. & Forti, P. (1986): Cave minerals of the world. National Speleological Society, Huntsville, USA. Moenke, H. (1966): Mineralspektren. Akademie Verlag, Berlin.