Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)
Az esztramos-hegyi kalcitkristályok morfológiájáról (Gatter István & Magdó Csaba)
Wilke (1950, in: Rosier, 1979) Harz hg.-i (Németország) hidrotermás érctelepeken az ércmikroszkópi-paragenetikai adatok alapján morfológia-hőmérséklet kapcsolatot mutatott ki kalcitkristályokon. Trdlicka & Coufal (1966) a príbrami (Csehország) érctelepből származó kalcitminták vizsgálata során a dekrepitációs hőmérséklet, dekrepitációs aktivitás, az izomorf helyettesítő elemek és a kristály habitusa között említ kapcsolatot. Newhouse (1933) és Roedder (1967) a Mississippi Valley-típusú Pb-Zn telepek (USA) kalcitmintáin végzett fluidzárvány-homogenizációs mérések alapján szoros öszszefüggést találtak a homogenizációs hőmérsékleti (Th) adatok és a kristály alkata között. Bratus et al. (1976) a tyetyuhei ércmező (Oroszország távol-keleti része) kalcitmintáin a morfológia és az anyaoldat közötti pH-Eh függést írt le. Pomârleanu & Pomârleanu (1982) a Kelemen-havasok (Muntii Cälimani, Románia) epitermás-polimetallikus telepének kalcitmintáin végzett fluidzárvány-homogenizációs vizsgálatok során tapasztalt összefüggést a formakombinációk és a homogenizációs hőmérséklet (Th) adatai között. Gatter (1983) a gyöngyösoroszi epitermás-polimetallikus telep részletes fluidzárvány-vizsgálata során nem tapasztalt a kristályok habitusa és a mért homogenizációs hőmérséklet (Th) között szoros kapcsolatot, ellenben a fluidzárványok fagyasztásos (krioszkópos) vizsgálata során kapott adatok (oldattípus, C0 2-kondenzátum gyakorisága, pH) között mutatott ki összefüggést. Összegzésként elmondható, hogy a paragenetikai, morfológiai, modellkísérleti, fluidzárvány-vizsgálatok alapján egyes lelőhelyeken bizonyos összefüggések mutathatók ki a keletkezési hőmérséklet, további fizikai-kémiai paraméterek, és a kalcitkristályok morfológiai megjelenése között. Kristálymorfológiai vizsgálatok A miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből az esztramosi lelőhelyre jellemző 5 darab, romboéderes, illetve szkalenoéderes habitusú példányon az ELTE TTK Ásványtani Tanszéken, Fuess típusú egykörös, reflexiós goniométeren kristálymorfológiai mérések történtek. A műszer mérési pontossága ± 0,05°. A kapott adatok alapján a kristálymodell rajzok a SHAPE 4.1 szoftver (sz. Eric Dowry) segítségével készültek. A megfigyelt formák a következők: A vizsgált példányokon a leggyakoribb formák magasabb indexű lapokkal határoltak. A mérési eredményeket az I. táblázat tartalmazza. A kristálymodell rajzok az la-e. ábrán láthatók, az adatok az I. táblázatban találhatók. A törzsromboéderek igen ritkán, és csak díszítő lapként jelennek meg. Nagyon általános a - feltehetően a p {1011} törzsromboédert helyettesítő - (j) {0221} romboéderek megjelenése. A lapokon esetenként növekedési piramisok észlelhetők. Az m' {4041}, illetve a 9 {0441}, a „valódi cellát" jellemző romboéder jól fejletten fordul elő, esetenként „V" alakban sűrűn rostozott. A mintákon a T: {4371 },_X: {7.6.Í3.1} és Q* {8.6.14.3} szkalenoéderek észlelhetők. Leggyakoribb az X: {7.6.13.1} forma, esetenként sűrű függőleges rostozással, míg a T: {4371}, Q* {8.6.14.3} formák csak egy-egy kristályon figyelhetők meg, és csak
