Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)
Adalékok az esztramos-hegyi kalcitkristályok genetikájához: fluidzárvány-vizsgálatok (Gatter István)
genetikájú ércelőfordulások (pl. „Mississippi-típusú" ólom-cinktelepek, rézporfíros telepek stb.) vizsgálatában értek el újszerű eredményeket. A tisztán üledékes környezetből származó minták vizsgálata csak később terjedt el (Roedder, 1976). Ennek oka, hogy az ezen geofázisban bezáródott zárványok vizsgálata sajátos problémákkal terhelt: bizonyos genetikai környezetekben speciális zárványalkotók (pl. szénhidrogének és derivátumaik) jelennek meg; a zárványok mérete általában igen kicsiny (2-5 um alatti). További lényeges probléma a metastabilitás, és a kismértékű rugalmas alakváltozás (ún. „stretching") jelensége. A zárványvizsgálati technikák közöl az ún. fázisátmenet-vizsgálati módszer terjedt el. Ennek eszköze egy, a polarizációs mikroszkóp tárgyasztalára szerelhető, (általában -180 °C és +600 °C között) változtatható hőmérsékletű mikrokamra, amelynek segítségével a melegítés vagy hűtés során a fluidzárványokban megfigyelhető fázisátmenetek hőmérsékletét lehet rögzíteni. A technika részletes magyar nyelvű bemutatását Gatter (1985) adja. A vizsgálati módszerek, a kémiai modellkísérletek fejlődése révén a zárványvizsgálati technika végérvényesen bevonult az üledékes eredetű, illetve az üledékes környezetben található szénhidrogén- és ásványi nyersanyag-telepek genetikai képének tisztázására szolgáló módszerek közé. E kutatási terület jelenlegi legfontosabb irányzatai: fosszilis tengervizek és egyéb felszíni vizek vizsgálata (Das et al., 1990); a diagenezis fiziko-kémiai körülményeinek vizsgálata (Klostermann, 1981; Spencer-Cervato & Mullis, 1992); szénhidrogéntartalmú fluidumok eredetének és migrációjának tanulmányozása (McLimans, 1981; Molnár, 1988; Jensenius & Burruss, 1990; Muchez et al., 1994); üledékes medencék fejlődésének rekonstrukciója (Moje & Pagel, 1990; Guilhaumou & Gaulier, 1991; Guilhaumou, 1993,)/ késődiagén jelenségek, utólagos karbonátkitöltések, -felérek vizsgálata (Young & Jackson, 1981; Sonderholm & Fabricius, 1983; Shchepetkin & Shapenko, 1978). 3. Az üledékes környezetben előforduló fluidumok sajátságai Az üledékes környezetben a fluidzárvány-vizsgálatok alapján rögzített hőmérsékleti adatok változóak, az „elméleti" minimumtól, 60-70 °C-tól (Touret, 1994), a mintegy 250 °C-ig, a metamorfózis megindulását jelző anchi-zónáig mozoghatnak. Ennek oka, hogy a különböző mélységben az ásványképződés során az elvileg az aktuális geotermikus gradiensnek megfelelő hőmérsékleteloszlás helyi tényezők hatására (pl. mélytörések mentén, illetve azok felújulásakor, vagy helyi magmás-vulkáni működés során) nagymértékben változhat. A fluidumok sótartalma is tág határok között ingadozik, az igen kevés oldott sót tartalmazó talajvizektől a telített sóoldatokig. A vízben oldott sók minősége és mennyisége nagyban függ a különböző oldat-mellékkőzet kölcsönhatásoktól, melyek során a víz beépül(het) elsősorban az agyagásványok szerkezetébe és ezáltal a visszamaradó fluidumban egyes ionok. A FÍ20-NaCl-KCl típusú fluidum általában a magas hőmérsékletű, mélységi magmás és zárt hidrotermás rendszerek jellemzője (Cloke & Kesler, 1979). A felszínközeli folyamatokban, sőt pl. a felszínközeli epitermás utóvulkáni folyamatokban, vagy az üledékes kőzetek diagenezise során a leggyakoribbnak a H 2 0-NaCl-CaCl 2 rendszer tekinthető (Behr, 1989).
