Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

mechanizmusának érvényesülését. A kisebb oldhatóság miatt fizikai-kémiai törvényszerűséggel kontrollált kis túltelítettség elegendő lehet az egykristályok létrejöttéhez szükséges huzamos idejű és állandó jellegű körülmények fenntartásához. (A hidrogén-karbonátos mechanizmus szerint a mészkő oldhatósága a szénsavas talajvízben 0,1-0,2 g/l (Forti & Hill, 1986), ezzel szemben a mészkő tiszta vízben oldhatósága 0,014 g/l (Calcit. MM-Monographie, 1990), vagyis kereken egy nagyságrenddel kisebb koncentráció). Könnyen belátható, hogy a kisebb koncentrációjú (hígabb) oldat egyenletesebb növekedést és kisebb túltelítettséget hozhat létre. Az esztramosi kőfejtő fejtési frontjában a kalcium-karbonát kalcitnak nevezett kis hőmérsékletű polimorf módosulataként fordul elő. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a hegy alsó szintjein hévizes képződmények előfordulásának is van valószínűsége (esetleg aragonit is megjelenhet). Legfontosabb ilyen jel a denevérguanóból és emlőscsontokból keletkezett karbonáthidroxilapatit-kiválások előfordulása. A legdúsabb ilyen zóna a bányaudvar ENy-i oldalán felszínre bukkanó pontjától kis dőléssel (» 10°) halad a hegy DK-i oldala felé, ahol az 1980-as években nyitott újabb fejtési szint vastag rétegként tárta fel. Az eredeti guanó és a csontok foszfáttartalmának feltárásához (oldatba viteléhez) a környezetinél nagyobb hőmérséklet szükséges (« 100 °C). A dús foszfátoldatból keletkező apatitképződmények (vékony falú hólyagok, kalcit utáni álalakok, tutajlemeztorlatok) szintén a nagyobb hőmérsékletű kiválás valószínűségére utalnak. Végleges választ erre a hegy mélyebb szintjein elhelyezkedő (védett) barlangok képződményeinek részletesebb tanulmányozása adhatna. Irodalom - References Calcit. MM-Monographie, 1990, Offizieller Katalog der 27. Mineralientage München, Oberhaching (ed. M.Glas) Cser F. (1967): A heliktitek képződési problémája. Karszt és Barlang, 1-2, 21-28. Gatter I. (1997): Adalékok az esztramos-hegyi kalcit kristályok genetikájához. Topogr. Mineral. Hung., 5, 109—116. (In Hung, with English abstract) Hill, A.C. & Forti, P. (1986): Cave minerals of the World. National Speleological Society, Huntsville, USA. Szakáll S. Földvári M. & Dódony I. (1997): Karbonáthidroxilapatitos paragenezis az Esztramos-hegyről (Carbonate-hydroxylapatite paragenesis from Esztramos Hill). Topogr. Mineral. Hung., 5, 123-130. (In Hung, with English abstract) Sztrókay K. (1959): Ásványtani megfigyelések az Aggteleki cseppkőbarlangból (Mineralogische Beobachtungen aus der Aggteleker Tropfsteinhöhle). Földt. Közl., 89, 280-285. (In Hung, with German abstr.) A szerző címe - Address of the author: Dr. VÁRHEGYI Győző Budapest, Lajos u. 11-15. 1028