Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)
A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)
A hosszú-hegyi tridimiten goniométeres méréssel megállapított kristályformák: {0001}, {ÍOTO}, {lOll}, {1120} (23. ábra). Karbonátok Aragonit? Az abaújszántói érckutató fúrások anyagában a repedéskitöltésekből említette Pentelényi (1968), közelebbi leírások nélkül. Aurikalkit? A legyesbényei ércindikációban a malachit mellett ritkán megfigyelhető egy vékony kérgeket alkotó ásvány. Színe nagyon jellemző és az aurikalkit kékeszöld színével egyezik. A mikroszondás felvételeken a cink, melynek mennyisége a rézénél kisebb, szorosan kötődik a malachitos területekhez. Ritkán 4-5 pm-es szemcséket alkot. A szín, az elemösszetétel és a malachittal való szoros megjelenés aurikalkitra vall (Szakáll et al, 1986). Türkizkék, másodlagos rézásvány A legyesbényei ércindikáció sötétbarna kvarcitjában - elsősorban a vékony táblás alunittal kitöltött repedésekben - a malachit mellett egy türkizkék színű, vékony bekérgezések formájában megjelenő ásvány figyelhető meg, melyben EDX-vizsgálattal csak rezet mutattunk ki. A pásztázó elektronmikroszkópos felvételeken látható, hogy a bekérgezések 10-30 pm hosszúságú leveles-léces kristályokból állnak, melyek legtöbbször csokrokká csoportosulnak (24. ábra). A röntgenpordiffraktométeres felvételeken - a rézásvány kis mennyisége miatt - a kvarcon kivül értékelhető reflexiókat nem észleltünk. Cerusszit? A legyesbényei ércindikáció kvarcitjában malachittal együtt 1-10 pm-es szemcsékben megjelenő, ólomtartalmú ásványt mutattak ki (Szakáll et al, 1986), mely a környezet ásványtársulása alapján valószínűleg cerusszit lehet. Ugyanitt - az újabb mikroszondás vizsgálatok szerint - a repedéskitöltésekben a vékony táblás alunitristályokon néhány pm-es, kéregszerű bevonatokban is megjelenik egy Pb-tartalmú másodlagos ásvány malachit és az ismeretlen türkizkék rézásvány társaságában, melyet roppant kis mennyisége miatt pontosabban nem tudtunk meghatározni, így a paragenezis alapján csak feltételezhetjük, hogy cerusszitról lehet szó. Kalcit (lublinit) Több lelőhelyről (Csörgő, Meggyes, Fuló-hegy) említette a piroklasztikumokból Hoffer (1937); szerinte a kalcit elsősorban plagioklászok bomlásából keletkezhetett. A későbbi földtani kutatások során is többször észlelték (Mátyás, 1965; Molnár, 1980; Filep, 1982) kis mennyiségben. Magunk a legnagyobb mennyiségben a Közép-hegy csúcsán, a kovásodott riolittufa érkitöltéseiben figyeltük meg, ahol többféle típusa megjelenik. Szürkésfehér, fehér, lemezes kristályokból álló halmazai 1-5 cm-es repedékitöltéseket képeznek („papírpát"megjelenés). Ritkábban található sárga vagy barna, néhány mm-es kristályokból álló gömbös bekérgezésként és fehér, 1-4 mm-es kristályok formájában. A közép-hegyi kalcit nyomelemvizsgálata relatív dúsulásként arzént, ólmot és kevesebb rezet, ezüstöt jelzett.
