Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

Szanidin és ortoklász (adulár) Hoffer (1937) szerint a szanidin jellemző elegyrésze a terület vulkáni képződményeinek. A kristályokat határoló formák: {001}, {110}, {201} és {010}. Termetük (010) szerint táblás; gyakran képeznek karlsbadi ikreket. A legnagyobb kristályok elérik a 2-3 mm-t. Későbbi kutatók (Nemecz E., Varjú Gy. és Mátyás E.) felismerték, hogy egyes riolittufák káliumban az átlagnál lényegesen gazdagabbak és kimutatták ennek okát, mely szerint ezekben a szanidin mellett a később - hidrotermás körülmények között - képződött adulár is megjelenik. (Ezek a káliumban gazdag piroklasztikumok („kálitufák") sok esetben képezték nyersanyagkutatások témáját, sőt a Feketehegyen egyidőben bányászták is a „kálitufát". Magunk a legjobban fejlett szanidinkristályokkal a piroklasztikumok részben kilúgozódott horzsakőüregeinek falán találkoztunk, ahol gyakoriak tejfehér, vastag táblás, 2-5 mm-t elérő kristályai (50. ábra). Adulárt a Kővágó, a Berkec-tető, és a Fejér-hegy kőfejtőjének riolittufájában találtunk (51. ábra). 50. ábra. Szanidin kristályok. Közép-hegy. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel Fig. 50. Sanidine crystals. Közép Hill. Scanning electron micrograph 51. ábra. Adulár mordenittel. Fejér-hegy. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel Fig. 51. Adularia with mordenite. Fejér Hill. Scanning electron micrograph