Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)
A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)
29. ábra. Alunit vékony táblás kristályai. Fuló-hegy. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel Fig. 29. Alunite, thin tabular crystals. Fuló Hill. Scanning electron micrograph A legérdekesebb, legváltozatosabb és legjobban földolgozott a legyesbényei régi kőfejtő (legyesbényei ércindikáció) alunitja (Szakáll et al., 1986). A kőfejtőben az alunitot két különböző környezetben találtuk meg (30. ábra). A repedéskitöltő alunit, mely a kovás fácieshez kötődik, a bányaudvar keleti falának felső részén, a déli bányaudvarban a felszínhez közelálló sziklákban található. Itt az alunitot több változat jellemzi: 0,1-0,3 mm-es sárgás, a bázis szerint táblás; 1-5 mm-es színtelen, sárgás, halványzöld (VI. kép a hátsó borítón), halványlila, zömök; és 0,1-0,4 mm-es színtelen, fehér vagy sárgásfehér zömök kristályok. Az 1-5 mm-es kristályok sűrűn egymás mellé nőve kéregszerűen követik egymást, ritkán gömbszerű halmazokat képeznek. A goniométeres vizsgálatok szerint a következő formák jelennek meg a kristályokon: {0001}, {10 1 1}, {01 12} (31. ábra). Esetenként növekedési rendellenességek is megfigyelhetők (romboéderlapok hajlottsága, bázislapok növekedési rostozottsága). A halványlila színű változat színét 0,0x mm-es, ráeső fényben barna, áteső fényben vörös, pontszerű, több vasat, kevesebb kalciumot és titánt tartalmazó (hematit?) zárványok okozzák. Az 1-5 mm-es alunitok tömött kérgéből röntgenfluoreszcens felvételek a Pb, Ba, Fe, Sr és Zr, a fenn-nőtt halványzöld kristályokból pedig a Pb és Cu elemeket mutatták ki. Ezen elemek térbeli elhelyezkedését mikroszondával vizsgálták. A tömött kéregben az ólom és a vas eloszlása miatt növekedési zónásság észlelhető. A fenn-nőtt kristályoknál is van inhomogenitás, csak itt a világosabb sávokba beépülő elemek a réz és az ólom (32. ábra). Emellett a növekedési zónásság mellett ez utóbbiaknál megfigyelhető a szektorzónásság jelensége is (33. ábra). Érdekesek ezek az alunit-szerkezet által megengedett helyettesítések. Az ólom és réz helyettesítés például átvezet az alunittal izomorf osarizawait - Pb,Cu (Al,Fe)2(S04)2(OH) 6 - összetétel felé. Nem kizárt, hogy egyes zónákban az osarizawait meg is jelenik önálló fázisként. Az üregkitöltő alunit a bánya nyugati oldalán a sötétbarna kvarcit üregeiben észlelhető nagy bőségben, hófehér, vékony táblás 20-100 pm-es kristályokként. Ezekben a mikroszondás vizsgálatok szerint inhomogenitás nem észlelhető, kivéve a kálium menynyiségének változását. A kálium ugyanis egyes sávokban csak kis mennyiségben van jelen az alunitban, így az ilyen helyeken lokálisan megjelenhet egy víztartalmú aluminium-szulfát (34. ábra). Önálló fázisként jelennek meg viszont a kíséretében a Pb és Cu tartalmú ásványok (malachit, cerusszit?).
