Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

Goethit Általánosan elterjedt a dombság szinte összes kőzettípusában. Korábban a területtel foglalkozó szerzők igen gyakorinak említették a limonitot. A limonit megjelenésű ásványfázisok röntgen-pordiffraktométeres vizsgálata egyértelműen bizonyította, hogy azok egyeduralkodó vasásványa a goethit. A riolitok litofizás üregeiben, illetve a repedésekben közönségesen barna, okkersárga, filmszerű bevonatokat alkot, vagy 1-2 mm-t elérő sötétbarna gömbök formájában jelenik meg. A Somos és a Sulyom-hegy riolitjában 1-2 mm-es gömbök és karbonát (sziderit?) utáni romboéderek formájában gyakori. A Majos-hegyen igen elterjedt tridimiten és kvarcon fekete, sötétbarna, karbonát utáni romboéderek, gömbök és „féldiszkosz" alakzatok formájában (5. ábra). A Hosszú-hegyen, a Kaptár-hegyen és a Pipiskén hasonló módon, de kisebb gyakorisággal észleltük. Sziderit(?) utáni 1-3 mm-t elérő szép romboéderek és gömbös halmazok formájában találtuk a Bánya-hegy dácitjának hólyagüregeiben (6. ábra). A hidrotermás centrumok vasas zónájának jellegzetes, olykor uralkodó elegyrésze, hematittal együtt. Könnyű felismerni jelenlétét, hiszen azt a kőzet rozsdabarna, barna színe jelzi. Általában hintések, átitatódások, a repedésekben vékony filmszerű bevonatok vagy vastagabb bekérgeződések formájában, az üregekben pedig főleg 1-2 mm-t elérő fekete, sötétbarna gömbökként, illetve karbonát (sziderit?) utáni romboéder álalakokként jelenik meg. Kiemelhető előfordulásai: a Fekete-hegy kálitufa-külfejtésében szélesen kifejlődött vasas zóna figyelhető meg. A goethit az üregekben alunitkristályokon fenn-nőve fekete, sötétbarna, 0,1-0,5 mm-es, fényes felületű gömbök formájában jelentkezik. A gömbök felszíne futtatási színektől gyakran színjátszó. Hasonló módon figyeltük meg a legtöbb kvarcitban, csak gyérebben (Aranka-tető, Kassa-hegy, Nagy-hegy, Kővágó-tető, Lete, Zsebrik, Fejér-hegy). A Közép-hegyen 0,1-0,4 mm-es barna gömbök és karbonát utáni romboéderek jelennek meg, melyek a c tengely szerint lépcsősen össze vannak nőve (7. ábra). A Fuló-hegy keleti oldalán a kvarcit repedéseiben vastag - gyakran színjátszó felületű - fényes bekérgezések és 1-3 mm-es gömbökből álló goethitbevonatok észlelhetők. Ugyanitt sok hematitos kiválás kíséri a goethitet. A Lánykő és a Csörgő csúcsán előforduló kvarcit üregeiben 2 cm-t meghaladó, sima felületű, sötétbarna gömböket is alkot. A legyesbényei ércindikáció kvarcitjának repedéseiben 1-3 mm-es karbonát utáni romboéderek, illetve 1 cm-t elérő gömbös halmazok formájában fordult elő. Ugyanitt elsősorban goethittől sötétbarna színű az a kvarcit, melyben a legnagyobb mennyiségben jelentek meg a réz-, ólom- és ezüsttartalmú másodlagos ásványok. Komolyabb vasasodást említ Hoffer (1937) a Kálvária-hegy nyugati és északi oldalán. Ezt 1928-ban egy kis aknával meg is kutatták. Az érc összetétele az akkori elemzések szerint a következő: Si0

2 = 45,09%, Fe = 25,52%, Mn = 0,10%. (Kulcsár L. is gyűjtött ebből a feltárásból a 60-as években, magunk azonban már nem találtuk). A Kulcsárféle anyag vizsgálata alapján a következőket állapíthatjuk meg: az erősen vasasodott riolittufában röntgen-pordiffraktométerrel a goethit és hematit egyaránt kimutatható volt.