Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)
A Szerencsi-dombság földtana (Gyarmati Pál)
Szerencs-patak Hejce-Abaújszántó közötti, közel É-D-i futású részét, amely Abaújszántó és Szerencs között megváltoztatva irányát, ÉÉNy-DDK csapású fiatalabb tektonikai vonalat követve, vágja át magát a hegységen, elkülönítvén a Szerencsidombságot a Tokaji-hegység tömegétől (2. ábra). Bár az említett Tállya 15. sz. fúrás nem fúrta át a fiatal neogén vulkáni-üledékes összletet, a piroklasztikumokban található zárványok alapján feltételezhető, hogy a miocénkori vulkánitok paleozóos agyagpalaaljzatra települnek közvetlenül. Középsőmiocén, felsőbádeni emelet A legidősebb közvetlenül ismert vulkáni összlet tengeralatti lávafolyásokból jött létre és kőzettanilag piroxénandezit, dácit és dácit-peperit, melynek összvastagsága meghaladja a 300 m-t (3. és 4b. ábra). Mivel felette felsőbádeni tengeri üledékes kőzetek - meszes aleurolit, homokos agyagmárga - települnek, ezek a vulkáni kőzetek ennél idősebbek, de valószínű még szintén a felsőbádeni emeletben képződtek. Bontott, savanyú piroxénandezit (1)* A Tállya 15. sz. földtani alapfúrás ebben állt le (1200 m). Általában bontott, karbonátos, kloritos, agyagásványos, pirites. Az erős elbontás következménye, hogy gyakran erősen kifakult, csaknem fehér színű, de a sötétebb szürke, épnek tűnő változata mikroszkóposán szintén bontott. Dácit és dácit-peperit (2-3) Az előző vulkáni tevékenység savanyúbb dácitos összetételű tenger alatti vulkanizmussal folytatódott (4b. ábra). A dácit 1000-1073 m, a dácit-peperit 804 és 1000 m közötti mélységben található. A 200 m-t meghaladó vastagságú vulkáni összlet sekély tengerbe ömlött, valószínűleg több, egymást követő lávafolyás eredményeképpen. A nagy illóanyag tartalmú láva a hirtelen lehűlés következményeképpen üvegesen dermedt meg, melyet a még képlékeny láva autobreccsás folyamat révén aprózott, törmelékes kőzetté alakított. A vulkanológiai szakirodalomban peperitként jelölik az ilymódon képződött kőzeteket. A dácit is gyakran breccsás szövetű, tarka, zöld, vörös színű, a piroxénandezithez hasonlóan bontott, pirites, karbonátos. Legszembetűnőbb fluidális, likvációsan elkülönült sávokból álló, gyakran hólyagos alapanyaga. A dácit-peperit a keletkezési körülmények még nagyobb változékonysága következtében igen tarka kőzet. A vörös és zöld szín minden árnyalata, gyakran éles átmenetekkel megfigyelhető. Szövete is igen változatos: tufás, breccsás, hólyagos, máskor tömött, fluidális szerkezetű. A szingenetikus autobreccsásodás mellett gyakori az utólagos breccsásodás, melynek repedéseit hidrotermás kvarc, kalcit, pirit, agyagásványok töltik ki. A földtani képződményeknek az ábrákon alkalmazott száma.
