Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság földtana (Gyarmati Pál)

Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. III. 11-20. Miskolc, 1998 A SZERENCSI-DOMBSÁG FÖLDTANA Geology of the Szerencs Hills (NE Hungary) GYARMATI Pál Abstract: Palaeozoic shale and micaschist, the oldest parts of the stratigraphical column are preserved as xenoliths in pyroclastic rocks. From the Palaeozoic to the Miocene the region was probably land. The oldest Miocene volcanic rocks are unknown, since even the 1200 m deep Tállya 15 drilling did not reach them. The Middle Miocene Badenian stage is represented by submarine volcanics of intermediate composition: andésite and dacite. These are overlain by a thick, rhyolitic pyroclastic complex, derived from a distal source. The several hundred metres thick pyroclastics have been accumulated in several stages up to the Early Sarmatian. Local volcanism is evidenced by rhyolite. A 100 m thick marine sedimentary layes shows a long break in volcanism. The Sarmatian volcanism produced a thick, variable rhyolite tuff complex. Relief of the Szerencs Hills is formed by this tuff and by the associated extrusive rhyolite domes and lava flows. The acidic rhyolites were followed by intermediate volcanics again. While these are widespread in the Tokaj Hills, there are only two dacite lava localities in the Szerencs Hills: Bánya Hill and Nagyrépás. By this time the volcanism turned subaerial, why sedimentation proceeded in brackish, then in freshwater environment. Silica from postvolcanic activity has been deposited in these lakes, and also took a role in silicification of volcanic rocks, and formation of vein quartzite and geysirite. Sediments of the Pannonian Lake are well known at Szerencs and along the bank of the Hernád river. Weathering products of the volcanics and Pleistocene loess cover most of the older volcanic rocks. Összefoglalás: A terület rövid fejlődéstörténeti áttekintésével foglaljuk össze a földtani viszonyokra vonatkozó ismereteinket. A neogén vulkánitoknál idősebb képződményekre csak közvetve, a piroklasztikus kőzetekben található zárványok alapján következtethetünk. Agyagpala és csillámpala a paleozoikumra, esetleg a proterozoikumra utalhat. A paleozoikumtól egészen a miocén korig a terület valószínűleg szárazulat volt. A legidősebb miocén vulkáni kőzeteket sem ismerjük, mivel a Szerencsi-dombsághoz közeli Tállya 15. sz. fúrás 1200 m-es mélységével nem fúrta át ezeket. A középsőmiocén bádeni emeletét tenger alatti eredetű intermedier összetételű vulkánitok: andezit és dácit képviselik. Erre vastag riolitos összetételű piroklasztikumösszlet rakódott le, valószínű távolabbi, nem helyi eredetű explozív vulkáni tevékenység következményeképpen. A több száz méter vastagságú tufalepel felhalmozódása több szakaszban történt és az alsószarmatában folytatódott. Helyi vulkáni működést bizonyít a riolit. Egy közbetelepülő tengeri üledékes kőzetekből álló, 100 m-t meghaladó vastagságú réteg, hosszan tartó szünetről tanúskodik a vulkáni működésben. A szarmata emeletben folytatódó vulkáni tevékenység változatos, nagy vastagságú riolittufa összletet hozott létre. A Szerencsi-dombság nagy részén ezek, illetve az ehhez a vulkáni tevékenységhez kapcsolódó riolit extruzív dómok és lávafolyások alkotják a felszínt. A savanyú, riolitos összetételű vulkánitokat ismét intermedier vulkánitok követték. Míg a Tokajihegységben ezek tájkép formálók és igen elterjedtek, területünkön csak két helyen, a Bánya-hegyen és a Nagyrépáson nyomult fel dácit láva. Ekkorra ez a terület is kiemelkedett a tengerből, így a vulkánosság már szárazföldön folytatódott, az üledékképződés pedig csökkentsósvízivé, majd teljesen édesvízivé vált. A vulkáni utóműködés kovasavas hévforrásai anyaguk jelentős részét ezekben a limnikus medencékben rakták le, de jelentős szerepük volt a korábban képződött kőzetek átkovásításában, valamint a telérkvarcit- és gejziritképződésben. A pannóniai beltó üledékei Szerencs mellett és végig a Hernád magas partja mentén jól ismertek. Mint helyben maradt mállástermék a nyirok és deluvium, valamint a pleisztocén során lerakódott lösz lepelformában jórészben fedi az idősebb vulkáni képződményeket.