Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

5. A lávakőzetek geokémiai összetétele Amint a kőzettani leírásokból kitűnt, területünk centrumában olyan km-es nagyságrendű vulkáni-szubvulkáni komplexumok helyezkednek el, amelyek kialakulásában a tengervízzel való érintkezés, vagy a nedves üledékek közé nyomulás, illetve egyidejű és/vagy utólagos hidrotermás és metaszomatikus folyamatok játszottak meghatározó szerepet. Következésképpen kevés az ún. száraz-, vagy ortomagmatit, viszont kifejezett a kőzetek elbontódása, számottevő a hipolávák, hidromagmatitok megjelenése, tömeges az üvegfázisok kialakulása, gyakori a peperitesedés, kloritosodás, zöldkövesedés, agyagosodás, piritesedés, markazitosodás, limonitosodás és a kovásodás stb. Az elsődleges és másodlagos elváltozások részben már a földtani térképen megjelennek (pl. pszeudotrachit, peperites és bontott andezitek, hidro- és limnokvarcitok stb. formájában), máskor a kőzetleírások tükrözik csupán a bontottság fokát (pl. riodácit stb.). Ami a nagymérvű átalakulások révén a nyersanyagdúsulás okán hasznos, az fokozott nehézséget jelent a kőzettípusok azonosítása, jellemzése és megnevezése szempontjából. A telkibányai szakirodalmi munkákban az egyes koroknak és irányzatoknak megfelelően a vulkánitok sokféle megnevezésével és változataik különféle értelmezésével találkozhatunk. Leginkább egységes nevezéktan a közel két évtizedes szisztematikus térképezés során alakult ki, a Rosenbusch-féle nevezéktan alapján, Pantó G. és munkacsoportja által aktualizálva. E mellé került a Gyarmati P. (1961) által meghonosított Rittmann-féle nevezéktan használata is. Sem az említett osztályozások, sem a legújabb nevezéktanok (Le Bas et al. 1986, Le Maître et al. 1989) nem adnak maradéktalan megoldást a hipomagmák, illetve az endo- és exometavulkanitok tömegének besorolására. Sajnálatos, hogy az ezt feloldani kívánó magyar nevezéktani kísérlet (Szádeczky-Kardoss et al. 1960) nem honosodott meg a nemzetközi gyakorlatban és hazai szakmunkákban is csak kevés helyütt alkalmazták következetesen ( pl. Székyné F. V. 1970). A 2. sz. táblázatban összegyűjtöttük a területünk fontosabb lávakőzeteinek főelem összetételére vonatkozó geokémiai adatokat, megjelölve a minta származási helye mellett a gyűjtő és az elemző nevét is. Megnéztük, hogy ezek közül melyek felelnek meg a legújabb nevezéktan (Le Maitre et al. 1989) ún. TAS (Total Alkali Silica) diagramjában való ábrázolhatóság kritériumának. Ennek feltétele, hogy az elemek összege ± 0.5%-nál kevesebbel térjen el a 100%-tól, + H2O tartalma ne haladja meg a 2 %-ot, CO2 tartalma pedig a 0,5%-ot. A megfelelő elemzéseket ennek alapján kiválogattuk (lásd vastag számok), majd az összesvíz tartalom és a CO2 levonása után maradó ún. száraz összetételt tekintettük 100%-os oxidos elemösszegnek. Az így nyert alkáliák együttes mennyiségét a kovasav függvényében ábrázoltuk (lásd 18. ábra) mintáink mellett feltüntetve a 2. sz. táblázatban megadott sorszámot is. A várakozásnak megfelelően a 11 kőzettípusból csupán 5, a feldolgozott 26 elemzésből mindössze 10 volt alkalmas ábrázolásra. Közülük a pszeudotrachit csupán formailag felel meg, hiszen nem ortovulkanitról van szó. A perlitek és a savanyú tufák magas víztartalmuk miatt eleve kiesnek.