Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

anyagánál valószínű, hogy elbontott kőzetek igen erős átkovásodásáról lehet szó. Helyenként a jáspilitek és kalcedonitok mellett fennőtt kristályos kvarcok is megfigyelhetők bennük. Agejzirit (g) enyhén piritesedett változata a Zöldmájtól K-re, a völgytalpon fordul elő, apró roncsokban. Repedéseiben kvarckristályok váltak ki. A kőzet anyaga kriptokristályos. Egykor a ma ismertnél jóval nagyobb tömegben képződhettek. A limnokvarcit (l) áthalmozott riolittufán vagy szarmata üledékeken települ, kovásodott növénymaradványokat (nád, sás stb.) tartalmaz és ezért helyenként jobban definiálható mint a többi kovakőzet. Színe igen változó, fehér, sárga, rózsaszín, lila stb., de szerves szennyeződésektől akár fekete is lehet. Gejzírek, hévforrások tómedencéiben, sekély tengeröblökben lerakott, rétegzett kovakőzetről van szó, amelyben ásványtanilag az enyhén devitrifikálódott limnoopalitok mellett limnokalcedonitok megjelenése jellemző. Riolitos habláva képződmények (6, 5, 4) A savanyú vulkánitok egyik legjelentősebb felszíni előfordulása a Kárpát-medencében a Tokaji-hegység, ezen belül pedig kitüntetetten a Tel ki bánya-Pál háza körzet. Az uralkodó tömegű savanyú piroklasztikumokhoz képest általában jóval alárendeltebb a lávakőzetek mennyisége, de területünkön a telkibányai Osva-völgyben, valamint Hollóházától DNY-ra a lávakőzetek vannak túlsúlyban. Számosan vizsgálták őket, ám korszerű, átfogó, genetikus szemléletű rendszerezésüket és feldolgozásukat elsősorban Pantó G. (1961,1964, 1966 stb.) és Ilkeyné P. E. (1962, 1966, 1967, 1972, 1973, 1978) végezte el. Rendszerezésük alapját a korábbi makro szöveti jellegek helyett a finom szerkezetre helyezik. Az alapanyag egynemű üveges alkata (perlit), sávos elkülönüléses likváci ós szerkezete, üveges felfújtsága (igniszpumit), ill. a horzsakővé vagy hólyagos riolittá felfújt kőzetüveg szétrobbant vitroklasztos szerkezete (összesült riolit ártufa) alapján dönthető el a hovatartozása. A riolitos habláva kőzetek fluidális, ritkábban makroszkóposán irányítatlan, elvétve breccsás vagy gyengén törmelékes jellegűek. Többségükön szabad szemmel is látható az olvadék két vagy több fázisának az illótartalom és a mozgás mértéke által meghatározott, változatos összefonódása. Fokozatosan mehetnek át egymásba, vagy az egyes perlittípusokba és sűrűn váltakozhatnak velük. A többszakaszú extruzív és alárendeltebben effuzív habláva-működés egy vertikumában is igen változatos összletet alakított ki. Szürke erezésü fluidális riolit (6) Az Osva-völgyet és oldalait a fúrások és feltárások tanúsága szerint egyetlen nagy fluidális riolittömeg építi fel (10. ábra), amelynek felszínén lencseszerűen helyezkednek el a változatos perlittestek a lejtőoldalakon felfelé kivékonyodva. 10. ábra Szürke erezésű fluidális riolit eróziósán preparált felszíne (Telkibánya, Osva-völgy, Kis-Ork-hegy DNy-i alján). Fotó: Kozák M. Fig. 10 Eroded surface of fluidal rhyolite with grey veins (Telkibánya, Ósva valley, at the Southwestern foot ofKis-OrkHill) Photo: M. Kozák