Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai érces terület bányászati és kutatási eredményei a középkortól napjainkig (Székyné Fux Vilma)

Az Ag általában párhuzamosan változik az Au-tartalommal. Az Au:Ag arány az ezüst javára alakul és 1:60 - 1:80 értékek között változik. Ez összhangban áll azzal a bányászati adattal, hogy az altáró szint feletti régi András-bánya nem arany-, hanem ezüstbánya volt. Az altáró szintjéről mélyített 5 m-es aknácskában, illetve annak pirites okkeres breccsás kitöltésében az Au súlyozott átlaga a 4 g/t-t, az Ag súlyozott átlaga a 200 g/t-t is megközelíti. Emellett 10 % pirit és tizedszázalékokban Pb, Zn és Cu is jelentkezik. b. , A János-telér Az András-telérhez hasonló típust képvisel a Ferdinánd-altáróban elért János-telér, amely az altárón kívül a ba gl yas-völgyi János-táróból és a Kaolin-táróból ismert. A János-táróban nem jártunk, megfigyeléseink és adataink a másik két feltárásra vonatkoznak. A Kaolin-táróban (374 m tszf) a behatoló táró harántolta a János-telért, csapása itt közel É-D-i (15°), dőlése K-i (70°). A telér a harántolásnál több mint 1 m széles, dúsan pirites (50%), de a pirittartalom a csapás mentén 10 m után erősen lecsökken és a telér fehér színű, kaolinites-illites kitöltésű lesz. Akaolinitben gazdag kitöltés savanyú pH-jú hidroterma hatására a kísérő piroxénandezites mellékkőzetből keletkezett. A Ferdinánd-altáró 2251 m-ben (247 m tszf) harántolta a János-telért (3. ábra). E szinten a telér csapás menti megkutatása csak 30 m volt. Csapása közel É-D-i (74°). Mellékkőzete amfibolos piroxénandezit, az érchozó piroxénandezitnél fiatalabb (f. szarmata, a Telkibánya-2. sz. fúrás is harántolta ezt a képződményt). Atelér vastagsága 15-70 cm között változik, a telérkitöltés pirithintéses szürke agyag. Az ásványok közül csak a pirit ismerhető fel szabad szemmel, a röntgendiffraktométer és a derivatográf kalcitot, montmorillonitot (20-30%), kevés piritet, adulárt, metahalloysitet, kaolinitet mutatott ki. A nemesfémtartalom igen kicsi. c, A Helén-telér Az előzőkhöz hasonló típusú, kevés adat van róla. Közvetlen tapasztalattal csak a Ferdinánd-al táróból ismert. Lényegében csak egy pirites zónáról van szó. Avett minták alapján pirittartalma sem kielégítő - dúsabb pirites lencsék elvétve az okkeres pszeudotrachitban (kálitrachitban) jelennek meg. A telér nemesfémtartalma jelentéktelen. 7.1.3 Nemesfémtartalmú pirites, okkeres zsinórok. A Ferdinánd-altáró 1500 m után kékesszürke, nagy káliumtartalmú, lilásszürke pszeudotrachitban (kálitrachitban) haladt. Ebben a szakaszban egymás mellett, egymástól néhány méter távolságra több, gyakran dúsan pirites, okkeres zsinórt harántolt az altáró. A zsinórok csapása párhuzamos, csaknem É-D-i, dőlésük K-i (3. ábra). Az 1500-1600 m közti szakaszt a nagy K-tartalmon kívül hidrotermás lebontás, nagy oxidációs fok, kovásodás, karbonátosodás és piritesedés jellemzi. A zsinórok anyaga lényegében szürkésfehér hidropszeudotrachit (kálitrachit), amelyet pirites zsinórok hálóznak be. Az elterjedt karbonátosodás már egy későbbi fázist képvisel. A zsinórok kitűnnek emelkedett nemesfémtartalmukkal is.