Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai érces terület bányászati és kutatási eredményei a középkortól napjainkig (Székyné Fux Vilma)

Azonban rémület foga el, Észrevevén, hogy nádpálczája, —Mit megtámaszt a a torokban — Görbülni kezd abroncs módjára. S a bérez nagy hirtelen lesűlyedt, Földrázó dörgésnek közötte; S a bánya kincsbeteg dulóit Érczomladék alá temette. „A bánya száll!" kiálta rögtön, —És a kiáltás mélyre szállott; „A bánya száll!" kiáltá újra, Hanem hívőkre nem talált ott. Mely elragadt testvért, barátot, S bús sírja lón a kedveseknek: A bérczet, fájdalom-szavával Nevezte a nép Kányahegynek. „ Isten nevére esküszöm, hogy A bánya száll siessetek ki ...!" De a kincsvágy erős a szívben! A veres patak —szól a monda, — A gyilkoló sziklák alatt, —Kik háromszázan voltának, — A holtak véréből fakadt. (...) Gúny szó felelt — s nem jött ki senki! A bánya a XX. századi bányászati kutatást megelőző formáját és kiterjedését csak a XVIII. században, Mária Terézia uralkodása alatt érte el. A ma is jól ismert legfontosabb tárók (Ferdinánd, Mária, Zsófia, Teréz) akkor készültek a középkori keskeny átmetszetűek helyett. A nemesfémek bányászatának ez a fellendülése kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a XIX. század közepéig tartott. A hatalmas méretű mexikói ezüsttelepek felfedezése és ezzel az ezüst árának erős csökkenése az arany mellett jelentős mennyiségű ezüstöt tartalmazó telkibányai ércesedés bányászatára súlyos csapást jelentett. A komoly bányászat - a kisebb-nagyobb egyéni vállalkozásoktól eltekintve - lényegében megszűnt (Scherf, 1960). Az érdeklődés azonban Telkibánya iránt változatlanul megmaradt. így 1905-ben a Zentrale für Bergwesen (Frankfurt a. M.) felkérésére S.T. Wendeborn brádi bányamérnök adott a bányáról pozitív szakmai véleményt. A magyar állami szervek csak az I. világháborút lezáró trianoni béke, a felvidéki, erdélyi ércbányák elvesztése után kezdtek foglalkozni Telkibánya bányászati lehetőségeivel. A Pénzügyminisztérium Bányászati Osztálya 1926-ban egy kiváló szakemberekből álló bizottságot bízott meg Telkibánya és Recsk földtani és bányászati értékelésével. A Bizottság tagjai (Abzinger Gy., Finkey J., Low M., Pávai-Vajna F., Vitális I.) megállapították, hogy Telkibányán feltárt ércvagyon alig van, és így a minőség és mennyiség pontosan nem állapítható meg. Ezért a bányászat megindítása előtt a kutatásnak a feltételezhető ércvagyon feltárására kellett irányulnia. A Bizottság Recskre vonatkozóan kedvezőbb véleményt adott, így akkor ott kezdték meg a felszínközeli rézbányászatot. A telkibányai bányászat megindításának gondolata a II. világháború után, a nagyipar-fejlesztés lázában ismét fölmerült. Ezért a Pénzügyminisztérium Jövedéki Mélykutatási Osztálya Telkibánya körzetében, többek között a Hasdat- és Lapis-völgyben, 1947-50. között földtani felvételező munkát indított meg. Acél az ottani pirites zónák és telérek megkutatása volt a nemesfém-bányászat felújítása érdekében. Ezt a felvételező munkát a Földtani Intézet és az Iparügyi Minisztérium geológusai, bányamérnökei