Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Az ez Helyben vólt Bánya elpusztúlásának története

Bányász szimbólum a középkori bánya határkövön (Radácsi kő). Miners' symbol on the Medieval age marker stone ("Radácsi stone") near Telkibánya. etskéiket, maga házához hivatta és letelepítette; és midőn már ennének és vigan laknának, kezde egyszer a' Bányász Úr szomorkodni és Vendégire mutatni illyen szóval: Soha bizony ennyi Özvegy Asszonyt együtt és egyszersmind nem láttam. De az Asszonyok arra vélik vala, hogy azért mondaná azt a' Bányász Úr, hogy az ő Urok a Bányábann volnának, és ott vélek együtt nem volnának, és újonnan mulatni kezdenek. — Egy kevés idő múlva, ismét kezde a' Bányász Úr sirni és bánkódni, és viszont az előtti szókat iterálni: hogy soha annyi Özvegy Asszonyt együtt, és egyszersmind nem látott volna. Ekkor a' Bányásznék kezdek újabbann a' Bányász Urat kérdezni, hogy ugyan mondaná meg, miről mondaná őket Özvegyeknek, és igy tovább őket függőbenn nem hagyván, megjelenté kékiek, hogy Urokat a' Bánya, mind egyig oda ölte volna. És igy minden örömök, vigasságok félbeszakadván, sirván és jajgatván oszolnak el a' Bányász Úr házától. — Ez volt egyik és nagyobb oka a Bányák elveszésének, és félbenn szakadásának. Ezt a' Bányát mondják lenni a' Kánya nevű Hegybenn. Azután is hozzá kezdett volt egy Kassai Ur, és sok hasznát is vette, de az is el hólt vala, és igy félbenn maradt mind az ólta.