Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

3.6 Pleisztocén - holocén fedőüledékek A hegység peremén húzódó folyami teraszüledékek kivételével a pleisztocén és holocén lejtő- és pataküledékek kor szerint ritkán választhatók szét, kis vastagságuk miatt pedig térképileg legfeljebb apró foltokban lenne értelme ábrázolni őket. A terület erősen tagolt, meredek lejtőkkel jellemzett, ahol a pleisztocén fagyaprózódás és lejtős anyagmozgás, ill. lepusztulás igen nagy méreteket öltött. Hatásai és termékei kipreparált sziklafelszínek, kőtengerek, kőfolyások, lejtőagyagok formájában ma is megtalálhatók. A lejtőüledékek vastagsága általában 1-1.5 m-nél vékonyabb, átlagosan 0.3-0.5 m lehet, míg a lejtőlábazatokon 2-3 m-nél jobban is kivastagodhat. Az alluviális völgytalpi üledékek olyan kavicsos homokos áradmányok, amelyek ritkán haladják meg a 2-3 m-t, sőt a nagyobb esésű szakaszokon a meder szikiatalapzatos is lehet. Lankásabb, tufás tufítos lejtóoldalak és helyi mélyedések területén több méter vastag lejtőagyag felhalmozódások is létrejöhettek. A talajok nehézásvány tartalma a riolitos vulkánitok és piroklasztikumok felszínén 0.5-7.0 % között ingadozik, míg az andezites-dácitos képződményeken 5.0-22.0 %-ot is elérhet. A talajok agyagásvány tartalma az alapkőzetek eltérései ellenére meglehetősen hasonló, uralkodóan illites, ritkábban montmorillonitos, ill. kevert. 4. Földtani fejlődéstörténet A miocén előtti fejlődéstörténetre vonatkozóan kevés biztos ismerettel rendelkezünk. A Zempléni-szigethegységből felszínen ismert paleozóos aljzatra középidei karbonátos üledékek rakódhattak le. A kőzetzárványok alapján ez utóbbiak ma elsősorban a K-i DK-i hegységrészen maradhattak meg foszlányokban a vulkáni összlet alatt. Területünk a késői mezozoikum és a harmadidőszak során szárazulat lehetett és csupán az egész Kárpát-medencében drasztikus változásokkal jelentkező miocén szerkezeti mozgások és kéregfejlődési folyamatok kapcsolták be aktívan az új kőzetképző eseményekbe. Alsó miocén lerakódások a hegység egészében ismeretlenek, a legidősebb definiált kőzetek bádeni (tortonai) korúak. Ajelentősebb mélyfúrások üledékei alapján az ÉNY-i hegységrész a stájer orogén fázis során indult süllyedésnek. Ennek következtében kezdődött egy sekély tengeri üledékképződés, majd a meginduló vulkanizmus okozta vulkanotektonikus beszakadások miatt az üledékgyűjtő kimélyült. A rétegsor becsült vastagsága alapján e süllyedés a hegység É-D-i tengelyvonalában volt a legerőteljesebb, a 2000 m-t is meghaladhatta. A vulkánitokkal és szedimentekkel való kitöltődés nem mindig tudott lépést tartani a süllyedéssel. Átenged környezet a piroklasztikumok gyakori áthalmozódását, üledékekkel való keveredését, az illódús környezetbe nyomult vulkáni szubvulkáni lávatömegek üveges megdermedését, átgőzölését, peperitesedését idézte elő. Ezt természetesen hidrotermás és metaszomatikus jelenségek, elemvándorlások sorozatos fellépése kísérte a bádeni és a szarmata idején. A bádeni vége felé a tenger előrenyomulása (transzgressziója) a hegység csaknem egészét elborította. Egyidejűleg szakaszos működésű riolitos piroklasztikum árak és nagyméretű szubmarin andezites dácitos áttörések gazdagították a vidéket. Az ÉNY-i hegységrész mai felszíni arculatát kialakító üledékképződés és vulkánosság döntő