Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

tömbös, ritkábban pados, lemezes kőzeten gyakran figyelhetők meg elszíneződött oxi-, kloroés hidro-lebontású metavulkáni típusok, a Szurok-hegy kékedfürdói szélén pszeudoagglomerátumosés nála finomabb szemű pszeudotufaszerű elbontott változatok, a pányoki Nagy-hegy K-i aljában hidroandezit is. A kőzet jelentős tömegeket képvisel és mivel több centrumhoz köthető és változatos körülmények között jött létre, eltérő vulkáni és szubvulkáni lávafáciesek jelennek meg benne. Ezért szövet, kristályossági fok és összetétel szempontjából sem egyveretű. Általában a pilotaxitos szövet az uralkodó, de hialopilites vagy mikroholokristályosba hajló is lehet. A gunya-hegyi előfordulás anyaga kitűnően bizonyítja, hogy a kisebb, izolált tömegeiben a környezeti hatások erőteljesebb érvényesülése miatt gyakoriak és fejlettek a hólyagos, likacsos, makro- és mikroporózus, nemegyszer sávozott szegélyfáciesek. Itt a váltakozó tömöttebb és a csaknem a horzsásságig felfújt sávok, salakos részletek a láva felhabzásáról, folyásosságáról tanúskodnak. Az ilyen üvegesebb változatok anyaga többnyire hialopilites, sőt egyes részein, nagyobb nagyításnál az üveges alapanyagban mikroperlitesedő struktúrák jelennek meg. Néhol trachitosba hajló irányított szövetek is kimutathatók. A kőzet jellemzői tehát változóak. Fenokristály- és mikrolit-tartalmának arányai, ill. az üveges részek mennyisége ingadozó. Uralkodó színes elegyrésze a piroxen, köztük a táblás hipersztén (8. ábra) és a zömökebb augit egyaránt jellemző, a bontottabb változatokban opacitos szegélyűek. Néhol megfigyelhető a hipersztén amfibolosodása, basztitosodása. Ritkán még kevés biotit is előfordulhat. A piroxének zárványa gyakran magnetit. A színes alkotók az oxi-hidratáció eredményeként makroszkóposán vörhenyesbarnákká válhatnak (pl. pányoki Nagy-hegy, Kecskés-hegy stb.). Á színtelen alkotók között egyeduralkodó a főként ikerlemezes, alárendeltebben zónás semleges plagioklász, amelynek nagyobb (1-5 mm-es) példányai alapanyag-, ill. piroxen zárványokat zárhatnak magukba. A kőzetet ért környezeti- és utóhatások függvényében változó méretű agyagásványos lebontás jelenik meg. Több előfordulás anyagában találhatók porfíros földpátcsomók és holokriit lyos, saját anyagú (intratellurikus) zárványok. 8. ábra Tömbös savanyú (felső) piroxénandezit mikroszkópi szöveti képe, középen basztitosodó hiperszténnel (Telkibánya, Kecskés-hegy). XN, N: lOOx Fotó: Kozák M. Fig. 8 Microscopic texture of blocked acid (high) pyroxene andésite, with bastitic hyperstene in the middle (Telkibánya, Kecskés-hegy). XN. M: lOOx Photo: M. Kozák Piroxéndácit (9) Hollóháza E-i részén elterjedő kőzet, lényegében az előző savanyú, tömbös, (felső) piroxénandezitnek egy savanyúbb kózetfáciese. A különbség főként a magasabb S1O2 értékben és a nagyobb üvegtartalomban nyilvánul meg. Gyarmati P. (1964) mérései szerint az alapanyag aránya ebben nagyobb (68 %) mint a savanyú andezitben. Ásványos összetétele: plagioklász