Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

tikus geológiai kutatásoknak, monografikus feldolgozásoknak új, de nem egységes szemléletű formái. -Az 1950-1960 közötti iparszerű nyersanyagkutató szakasz bányászatilag inaktív, de a kutatásokat és a térképezési munkákat intézményes formában felfuttatta, egységessé és általánosan tudományos igényűvé tette. - 1970 után a kutatások speciális és alkalmazott geológiai irányokban fejlődtek tovább és a jövőben is főleg ezek dominanciája várható. Összefoglalónk a rendelkezésre álló adatok hatalmas tömege miatt csupán áttekintő jellegű lehet. Kerülni szándékoztuk azon részletek mélyebb elemzését, amelyek önálló tanulmányokként követik fejezetünket. Paleontológiái, geofizikai és egyéb speciális kutatások bemutatására sem nyílt módunk terjedelmi okok miatt, ám ezek különböző monográfiákban, jelentésekben, térképmagyarázókban és publikációkban hozzáférhetőek. Munkánk vezérfonalává a térképmagyarázókban is alkalmazott megközelítést, a kőzetföldtani viszonyok és fejlődés bemutatását tettük. Ez foglalja leginkább keretbe mindazon kőzetek és genetikai folyamatok körét, amelyek Telkibánya környékét történetileg és geológiailag is a Kárpát-medence egyik értékes kuriózumává avatták. Köszönettel tartozom Püspöki Zoltánnak az anyag összeállításához nyújtott technikai segítségéért. 2. A földtani megismerés története A terület a telkibányai ércesedés középkori felszíni művelése miatt már korán ismertté vált. Teléreinek gazdagságát, ezek kőzettani környezetét többízben vizsgálták, a XVIII. sz. végétől mindinkább tudományos igényességgel. Ez azonban a bányászat történetével szorosan összefonódó kérdés, ezért tárgyalása ott indokolt. FichtelJ. E. (1791) a telkibányai Cser-hegy perlitjét zeolitként emlegette. Ez volt a területre vonatkozó első földtani feljegyzés. EsmarkJ. (1798) Telkibányán szienitporfírt írt le, a perlitet pedig zeolitszerű obszidiánként említi és neptuni eredetűnek véli. Zipser C. A. (1817) a Cser-hegyről obszidiánt ír le, Gönc környékéről pedig opálféléket, köztük viaszopált említ. Richthofen F. (1859, 1860, 1861) volt az első tudós, aki átfogóan foglalkozott a Tokaji-hegység és Telkibánya környékének földtani viszonyaival. A Hernád-völgy tektonikai jellegének felismerése mellett, Zsujtáról mollusca faunát ismertet, kőzetleírásaiban pedig az andezitnek és a riolitnak megfelelő trachit és trachitporfír kőzetfajtákat különböztet meg. Felismeri, hogy az érchozó kőzet zöldkövesedett trachit. A savanyú vulkánitok egész sorát különíti el, s köztük a perlitet a riolitos láva vízbeömlésével magyarázza. Hauer K. R. (1866) a telkibányai riolitok litofíza képződményeit vizsgálta. Szabó J. (1866, 1867) a hegység viszonyainak feldolgozása során Telkibányát a riolitos vulkánosság klasszikus előfordulásaként említi. A Cser-hegyen obszidiánokat gyűjtött és feltételezte a perlitnek az obszidiánból való másodlagos képződését. A terület első, áttekintő földtani térképét Wolf H. (1869) készítette el, Telkibánya környékén andezitet, perlitet is riolitbreccsát tüntetve fel. Doelter C. (1874) a vidék