Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

Összefoglalás Az áttekintő jellegű cikk képet ad Telkibénya környéke földtani megismeréstörténetéról, részletesen, számos rajzzal és fényképpel illusztráltan ismerteti a tterület kőzeteit és földtani fejlődéstörténetét, végül a lávakőzetek geokémiai jellemzését végzi el. A rendkívül részletes irodalomjegyzék kiindulópontként szolgálhat további kutatásokhoz is. 1. Bevezetés Vizsgálati körzetünk a Tokaji-hegység ÉNY-i részén (1. ábra), a Telkibánya-Pányok-Kéked-Hollóháza-Nyíri helységek által közrezárt, kb. 70 km -nyi területen fekszik. Ennek É-D-i tengelye mentén 400-600 m magas késő miocén vulkáni centrumok andezites és riolitos vulkáni-szubvulkáni tömegei sorakoznak. Jelentős részüket hidrotermás, metaszomatikus átalakító hatások érték, amelyek következményeként számottevő nemesfémes ércesedés jött létre Telkibányától É-ra. Ajellegzetes középhegységi tájat a vulkáni formákat követő, a lágyabb kőzetekbe, perlitekbe, riolittufába, tufitos üledékekbe vágódó mély völgyek tagolják. A térszín mind a nyugati hegységperem, mind pedig a K-re nyíló, széles Bózsva-völgy irányában lealacsonyodik 150-200 m-nyire. A magasabb térszíneket egykor borító tölgyesek is montán bükkösök eredeti erdőállománya a bányászat, az erdőirtások, telepítések következtében leromlott, helyüket sokfelé a telepített fenyvesek, irtások, sarjerdők váltották fel. Telkibánya környéke mindezek ellenére számos miocén vulkáni, pleisztocén lepusztulási folyamat és jelenség nyomait, a kárpáti flóra- és faunatartomány reiiktumelemeit őrzi, ami miatt egzotikumokban gazdag mind földtani, paleoökológiai, mind recens ökológiai és biológiai értelemben. Ehhez társul a bányászati múlt csaknem évezredes hagyománya és legendáriuma, a tájképi sokarcúság, az etnikai és helytörténeti érdekességek sokasága. Védendő értékei ennélfogva igen számosak. Térképeinken ábrázolt terülefünk centruma az a Kánya-hegy, amely az „ aranygombos" Telkibánya történelmi hírnevét megalapozta és amely még ma is egy bányászati és ipari perspektíva lehetőségét rejti. Mintegy 6-8 km sugarú körben húzódik körülötte az ásvány- és kőzetgyűjtők paradicsoma, mióta valódi értékeit a pragmatikus bányászat, a tudományos igényű geológiai térképezés és nyersanyagkutatás feltárta, az érdeklődő ásványgyűjtők pedig „birtokba vették" (Endes, 1992). Területünk geológiai, mineralógiai feldolgozását az érdeklődők szélesebb körére figyelemmel készítettük el. Összefoglalónkban a területre vonatkozó monografikus munkákatjelentéseket, változó léptékű térképek magyarázóit (200 000-es, 50 000es, 25 000-es és 10 000-es) vettük alapul, összedolgozva és kiegészítve azokat (2., 3., 4., 5., ábrák). A megismerés folyamatát történetileg több szakaszra bonthatjuk: - Az 1850 előtti korai szakasz a bányászat többszöri felvirágzását, a geológiai ismereteknek viszont kezdetleges előtörténetét jelentette. -Az 1850-1950 közötti időszakban az ércbányászat elhalt, a termelés másodlagos, nem érces termékek (pl kaolin) fejtésére korlátozódott és kibontakoztak a szisztema-