Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés szulfát ásványai (Szakáll Sándor, Bognár László & Kovács Árpád)

Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. II. 233-246 Miskolc, 1994 A TELKIBÁNYAI ÉRCESEDÉS SZULFÁTÁSVÁNYAI Sulphate minerals of Telkibánya ore deposit Szakáll Sándor, Bognár László & Kovács Árpád Abstract The most frequent sulphate is jarosite at the Telkibánya area. The weathering of the widely distributed pyrite and marcasite and the high potassium content due to potash metasomatism resulted in the formation of jarosite. Other members of the jarosite group - except of the very rare plumbojarosite - have not been formed probably because of the dominant potassium. Based upon the unit cell dimensions calculated from the X-ray diffraction jarosite samples can be divided into two groups (Table I). The lattice constants of the first group correspond to those of jarosite. The samples of the other group show greater lattice constants in the "a" direction and the cell dimensions are similar to those of hydro ni um-ja rosi te. This is probably caused by lead substitution in the jarosite structure. Pure plumbojarosite however, could not be formed - except right on the surface of the galena crystals - because of the high potassium content. Alunite was formed hydrothermally in rhyolite tuff on Kánya Hill. Barite is found only at the border of the deposit, very rarely though. On Fehér Hill anglesite was formed during the weathering of galena. Gypsum having been formed from the acidic weathering of sulphides occurs frequently in the ore veins. As recent precipitations alunogen, halotrichite and melanterite are found in the abandoned mining operations. Összefoglalás A telkibányai érces területen a legelterjedtebb szulfátásvány a jarosit. Mind a pirit és markazit nagy elterjedése az oxidációs övben, mind pedig a kálimetaszomatózis által jelenlévő jelentős mennyiségű kálium kedvezett képződésének. Más ásvány, valószínűleg éppen a kálium dominanciája miatt - a roppant kis mennyiségben észlelt plumbojarositon kívül - nem ismeretes a jarosit-csoportból. A röntgendiffrakciós felvételekből számított rácsállandő értékeket vizsgálva a jarositos minták két csoportra oszthatók. Az egyik csoport rácsállandói jól egyezik a jarosit ásványéival. A másik csoport esetén - melynek adatai egyébként a hidróniumjarosit rácsállandóihoz állnak legközelebb - a rácsállandók megnövekedtek az „a" tengelyirányba. Ennek oka az esetek nagy részében a jarosit szerkezetben megjelenő ólom-helyettesítés lehet. Tiszta plumbojarosit viszont a terület kőzeteit és érces teléreit jellemző magas káliumtartalom miatt - a galenitkristályok közvetlen felületét kivéve - nem jöhetett létre.